Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Bárth János: A Baja környéki katolikus délszlávok szlavóniai és szerémségi kapcsolatai
A BAJA KÖRNYÉKI KATOLIKUS DÉLSZLÁVOK SZLAVÓNIAI ÉS SZERÉMSÉGI KAPCSOLATAI NÉHÁNY FOGALOM TISZTÁZÁSA 1. A magyar népesedéstörténetben sajnos még mindig a statikus szemlélet a jellemző. Nemcsak a nagyközönség tagjai, de néha még a kutatók is úgy gondolkodnak: egy bizonyos embercsoportot, valamely település népének elődeit honnan, mikor és hova telepítették át valamiféle hatalmi tényezők. Ezzel szemben az újkori magyar népesedéstörténet hosszantartó, hullámzó folyamat volt. Legfontosabb tényezőjének, mozgásformájának a spontán népmozgás tekinthető. A legtöbb új település több évtizedes folyamatos beköltözés és továbbköltözés közepette népesedett újjá. Ezt a lassan bontakozó történeti felismerést és kutatási szemléletet érdemes kiterjesztenünk a Balkán felől észak felé áramló délszlávokra is. 2. Az átbocsájtó hely fogalma jól ismert a magyar népesedéstörténetben. Olyan helységet, tájat értenek alatta, ahova a XVII-XVIII. században sokan érkeztek, de ahonnan sokan tovább is indultak. Tipikus átbocsájtó helynek számít például a Jászság, ahova a palóc vidékek felől tömegesen érkeztek települők a XVII. század végén és a XVIII. század elején. Ugyanez a jász terület a XVIII. század közepén és második felében ontotta a népességet a Duna-Tisza köze felé. Átbocsájtó helyről érkező új lakos esetében a kutatónak nem könnyű eldönteni, hogy a vizsgált személy a táj régi, megfogyatkozott népességének maradéka-e, vagy egy távolabbi tájról indult, átbocsájtott familia sarja. Szlavónia és a Szerémség a XVI-XVII-XVIII. században átbocsájtó hely szerepű területnek számított. 3. A népességi felülrétegződés ugyancsak ismert kifejezés a magyar népesedéstörténetben. Különösen Tálasi István kedvelte és használta gyakran egy bizonyos néphullám valamely tájra való ráhúzódása értelmében. Jeles népességi felülrétegződés érte például a Kiskunságot Baranya felől,1 a Jászságot pedig a Palócföld irányából. A népességi felülrétegződés fogalmát alkalmaznunk kell a szlavóniai és a szerémségi koraújkori etnikai folyamatokra is. NÉPESEDÉSTÖRTÉNETI ESEMÉNYEK, FOLYAMATOK, MINT A TÁJAK KÖZÖTTI NÉPI KAPCSOLATOK MEGNYILVÁNULÁSAI Bizonyos történeti források azt sejtetik, hogy a XVII-XVIII-XIX. században élénk népi kapcsolat jellemezte a Baja-Kalocsa környéki táj és a Szlavónia-Szerémség területe közötti viszonyt. A kapcsolat a magyarságtól sem állt távol, de leginkább a katolikus délszlávokra, a horvátság bunyevác és ráchorvát néven emlegetett csoportjaira volt jellemző. Az eleven népi kapcsolatokkal hozhatók összefüggésbe a XVII. század végi, XVIII. század eleji felköltözések; a XVIII. századi észak-dél irányú menekülések és a dél-észak BÁRTH JÁNOS 1 TÁLASI István 1977. 3-43. 7 1
