Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Kothencz Kelemen: Szentistváni szindikusok
KOTHENCZ KELEMEN SZENTISTVÁNI SZINDIKUSOK A római katolikus magyarság hitéletének néprajzáról Bárth János nyújtott alapos összefoglalást a Magyar Néprajz Népszokás, néphit, népi vallásosság című kötetében.1 A tanulmány szerzője a kultuszt irányító, szervező személyek és szervezetek fejezetben megjegyezte, hogy a Székelyföldön az egyházfi megnevezés a régi egyházközség köztiszteletben álló vezető személyiségét jelentette, ami ugyanúgy elmondható a szindikus tisztségnévről is. A szerző kitért arra, hogy a kifejezés tájanként eltérő jelentésű: néha templomszolga értelmű, máskor pedig arra a tisztességes gazdaemberre vonatkozik, aki a község vallásos életének felügyelőjeként, a hívek és a plébános közötti közvetítőként tevékenykedik. Az etnográfus megjegyezte továbbá, hogy a tudomány kevés adattal rendelkezik nemcsak a szindikus, hanem a patinás hangzású templomatya és templombíró kifejezések jelentéséről. A téma korántsem lezárt, további kutatások feladata az említett fogalmak jelentésének árnyalása. Erdélyben a római katolikus egyházközséget több településen még a XXI. század elején is a megyebíró néven emlegetik.1 2 Egyes erdélyi református vidéken, így például a Nyárád-mentén szintén megyebíróként ismerte a nép az egyházi ügyek intézéséért felelős népi tisztségviselőt.3 A szindikus kifejezés a vajdasági római katolikusok körében is ismert.4 A Magyar Katolikus Lexikon rövid, néhány soros meghatározást közöl a szindikus szóról, amely szerint a kifejezés a latin syndicus szóból ered (’közösség jogi képviselője’) és a mariánus ferences rendtartomány kolostorainak intézőjét jelenti.5 Az egyházi lexika megfogalmazásban a templomgondnok (lat. vitricus, vitrix; ném. Kirchenpfleger, fr. marguillier) a hívek által választott tisztségviselő, aki a templom javaival gazdálkodott.6 Az egyházi közigazgatásról szóló szakirodalom árnyaltabban tárgyalja a fogalmat. Geisz Antal leírásában a templomgondnok a plébános segítőtársa volt az egyházi vagyon kezelésében. Az egyházközség az ő közbenjárásával kapcsolódhatott be az egyházi vagyon kezelésébe. A templomgondnokot az egyházközség, annak hiányában az iskolaszék választotta. A tisztségre helyben lakó, hitbuzgó, feddhetetlen előéletű, anyagilag jómódú, az írás-olvasásban jártas, jó számolási képességgel megáldott, legalább 25 éves férfit lehetett megválasztani. Az egyházi tisztviselő választásról a püspöki hatóságot értesíteni kellett, a jóváhagyás végett. Ezek után a templomgondnoknak esküt kellett tennie az esperes, vagy annak megbízásából a plébános előtt arról, hogy az egyházi és alapítványi vagyont lelkiismeretesen fogja kezelni. Az illető hatásköre kizárólag az egyházi vagyon kezelésére szorítkozott. Részt vett a vagyonkezelés minden mozzana1 BÁRTH János 1990. 357. 2 BÁRTH János 2005. 3 KOTHENCZ Kelemen 2007. 4 SILLING István 2003. 133. 5 http://lexikon.katolikus.hU/S/szindikus.html 6 http://lexikon.katolikus.hU/T/templomgondnok.html 77
