Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Kothencz Kelemen: Szentistváni szindikusok
tánál, aláírta a pénztári naplókat, számadásokat, leltárakat és alapítványi leveleket, és magánál őrizte a templompénztár egyik kulcsát.7 Tanulmányommal a nép körében szindikusként emlegetett templomgondnok személyéről szóló ismereteket szeretném bővíteni XIX. század végi Baja melléki adatokkal. A vizsgált település a XIX. századi Szentistván falu, amelynek alapnépességét Pandúr és Kákony egykori települések lakosai jelentették, akiket a gyakori árvizek elől a biztonságosabb magaspartra telepített a kalocsai érsek a XIX. század elején. A későbbi Bajaszentistvánt 1930-ban Bajához csatolták.8 Forrásként elsősorban a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban őrzött bajaszentistváni plébániai iratokat, valamint a helyi plébánia irattárában őrzött dokumentumokat használtam fel.9 A templomgondnokok az egyház ingó- és ingatlan vagyonáról szóló iratokat aláírásukkal, és ha volt nekik, pecsétjükkel is hitelesítették. A források tanulmányozása közben az alábbi dokumentumokon találkoztunk a szindikusok keze nyomával, piros viaszba nyomott pecsétlenyomatukkal:- a templom és a plébánia tárgyi javainak leltárai,- a templompénztárak összesítői,- a kegyes alapítványok iratai,10 11- misealapítványok kimutatásai,- a plébánia levéltárának és könyvtárának összeírásai,- de ide sorolhatóak még a falubeli és határbeli szakrális kisemlékek nyilvántartásai is.11 A kutatási téma időintervalluma Sándor Illés szentistváni plébános szolgálati idejére (1871—1878) helyezhető. A vizsgált időszakban zajlott le ugyanis a településen a nagy port felkavart ún. „szindikus-ügy”. Medgyesi József káplán az 1950-es évek végén összeállította a bajaszentistváni templom történetét, amelyben szentelt néhány mondatot az eseménynek. Leírta, hogy két jelölt volt a tisztség betöltésére, ami megosztotta a falu katolikus híveit. A plébánosnak nem volt könnyű a kedélyek lecsillapítása, annál inkább sem, mert - saját bevallása szerint - nagyon heves természetű ember volt.12 A szentistváni szindikusválasztás körül kialakult bonyodalom csírája 1872 decemberében pattant ki, amikor az egyik egyházközségi gyűlésen több mint húszévi szolgálat után Sámán Albert helyett Miókovics Istvánt választották templomgondnokká. A tisztségre kinevezett új személy már a következő év első napján jelentkezett Sándor Illés plébánosnál az állás tényleges átvétele végett. A helyi pap azonban az egyházközség választási illetékességét kétségbe vonta és azzal bocsátotta el Miókovicsot, hogy továbbra is a korábbi egyházi szolgát, Sámán Albertet fogja maga mellett megtartani.13 7 GEISZ Antal 1910. 279-280. 8 SÓLYMOS Ede 1969.; BÁRTH János 1999.; GÁL Zoltán 2010. 9 Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban (a továbbiakban: KFL.) I. 1. b.; Bajaszentistváni plébániai irattár (a továbbiakban: BASZEPI.) 10 A kegyes alapítvány (lat. pia fundatio) a vallásosság erényéből fakadó, az Egyház liturgikus, nevelő, karitatív tevékenységét támogató kegyes intézkedés. A kegyes alapítvány lehet önálló, azaz egyházi célra szánt javak együttese, amelyeket az illetékes egyházhatóság jogi személlyé tett. A nem önálló kegyes alapítvány hivatalos jogi személynek átadott anyagi javak, azzal a megterheléssel, hogy évi jövedelmüket meghatározott egyházi cselekményekre vagy célokra kell fordítani. Gyakori formája a misealapítvány. http://lexikon.katolikus.hU/K/kegyes%20alap%C3%ADtv%C3%A1ny.html 11 BASZEPI. 1871., 1878., 1884. 12 MEDGYESI József 1959. 41. 13 KFL. I. 1. b. Bajaszentistván 1873/144. 78
