Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Schőn Mária: A sajbóvasárnaphoz kötődő népszokások a sváb Hajóson
Mások a bottal a parazsat igyekeztek a levegőbe emelni. Sőt elegendő volt a szikrák fölszállása is. A sajbóvasárnap már a nagyböjti időszakba (Faschtazait) esik. Az első böjti vasárnap fent említett hajósi szokásai azonban, mint látni fogjuk, a farsangban megszokott eseményeket idézik, mint ahogy valóban ez a nap is ugyanúgy, mint az előtte lévő napok hamvazószerdáig visszamenőleg, „a farsang meghosszabbításának tekinthető, szokásai szerves részét alkotják a farsangi népszokásoknak”.4 Épp ezért Hajóson a böjt majd egy hét késéssel köszöntött be. A sváb-alemann népcsoport - melyek közé az egész szatmári sváb népcsoport tartozik, Magyarországon Hajóson kívül pedig a Tolna megyei Kisdorog, Zomba, Tevel, Észak-Magyarországon Rajka - a sajbóvasárnap és az azt megelőző hét szokásait hamvazószerda után még nem rendelte alá a böjti fegyelemnek, hanem a Gergely-naptár előtti régi farsang szerint tartotta meg. Ennek megfelelően Hajóson a hamvazószerda és az első böjti vasárnap közti idő még számos vidám farsangi szokással és ételben-italban való tobzódással telt el. Másképp fogalmazva: a századokon át meggyökeresedett népi hagyományok erősebbnek bizonyultak az egyház szigorú előírásainál. HAMVAZÓSZERDÁTÓL AZ ELSŐ BÖJTI VASÁRNAPIG (VÁMÄSCHALAMIKTA BIS ZUM SCHAIBLASANNTEG) „Hivatalosan” a hajósiak is farsang keddjén (Fasnidzeisteg) temették a farsangot éjjeli 11 órakor, amikor az összes harang megszólaltatásával beharangozták a böjtöt (dr Faschta eilduta). Még eljárták az utolsó táncot, a kendertáncot (Hampftanz), ezt a sok népnél a hajósiakéhoz hasonló termékenységvarázsló rítust, amikor igyekeztek minél magasabbra ugrani, hogy jó magosra nőjön a kenderük. Hiszen a gyapjú mellett a kender látta el a családokat a szükséges ruhaneművel. Nem táncfajta ez, hanem az utolsó tánc, termésvarázsló tánc. Bármi táncot jártak, igyekeztek minél magasabbra ugrani benne. Jetz tanza ma am da Hampf. (Most a kenderért táncolunk.) Néha egymás vállára ugrottak, vagy létrára másztak föl. Innentől kezdve egészen sajbóvasárnapig minden fonósbanda egy kicsit másképpen tartotta meg a napokat: például ugyanazokat a farsangi szokásokat más-más napokhoz kötötték; egyesek hamvazószerdán böjtöt tartottak, mások éppen akkor főzték a kolbászos paprikás krumplit és tojásrántottát; egyesek nem táncoltak, csak zenéltek és énekeltek, a muzsika egyáltalán elő se került, ha vallásos volt a háziasszony, másoknál változatlanul folytatódtak a táncos esték. 0, hányszor előfordult, hogy a muzsikus egyszer csak odament a ládához, és kivette a harmonikát! Akkor mindenki eldobta a kötést, és úgy táncoltunk, mint a bajnok! A dolgozat folyamán további különbségek is láthatóvá válnak. Hogy farsang utóján is intenzíven igénybe vették a fonósházat — az egész farsangi időszakban a neve: farsangi ház (Fasnidhaus) -, mutatja az a tény, hogy miután kifizették a farsangkeddig járó bért a ház használatáért, valamint a muzsikusnak, ezekért a napokért külön fizettek. Hallgassunk meg egy beszámolót farsang utójáról (Ausgangs Fasned), ahogy az egyik fonósbandában lezajlott!- Kedden csak 12-ig szólt a zene, akkor kezdődött a böjt (Faschta). Hamvazószerdán nem volt szabad húst enni. Szerdán rendet tettünk a fonóházban. Lusta csütörtökön 4 WILD, Katharina 2000. 64
