Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Schőn Mária: A sajbóvasárnaphoz kötődő népszokások a sváb Hajóson
(faula Danschteg) mentünk élelmet gyűjteni (sammla). A lányok elmentek a legényekhez, volt egy mércéjük, 30-40 centi kolbász, aztán tojás, zsír, hát, ami kell a kolbászos paprikáshoz. Este vacsora volt, utána megint táncoltunk.-És a mulatozás másnap reggelig tartott?- 0, hát persze, jóhogy!- Akkor ez már péntek volt.- Akkor megint takarítottunk, mert akkora rumli volt csütörtökről.- Tehát rendet raktak. És énekeltek is, zenéltek is?- Hát persze.- Zenész is volt?- Nekünk zenész házigazdáink voltak, nálunk mindig muzsikáltak.- Talán táncoltak is?- Táncoltunk is, miért ne?- És meddig?- Hát ameddig akartunk, míg meg nem untuk.-Éjfélig, éjfél utánig?- Bizony, úgy bizony.- Ez már ugye a szombat volt? Az szabad volt?- Hát nemigen volt szabad egyik nap se. Akkor is mentünk a fonóba, mert a böjti időben nem volt zene a kocsmában.- Tehát szombaton táncoltak utoljára?- Hát nem egészen. Mert a fiúk minden áldott szombaton hozták a maguk rundóborát (Randwei). Minden szombaton, akár böjt volt, akár nem. Minden szombaton volt bor. És akkor vagy énekeltünk, vagy ha volt zenész, táncoltunk. És a zenészünk, ó, az nagyon szeretett zenélni.- Akkor pedig már vasárnap volt.-Aha. (Nevetvemondja.)- A Schaiblasannteg.- Hát, akkor nem szabadott olyan sokáig fennmaradni, mert vasárnap templomba kellett menni. (Fuszenecker Józsefné Fuszenecker Mária 1927.) A negyvennapos böjthöz szokott ember számára idegenül cseng, ha hallja, hogy a fonós társaságok általában hamvazószerdán (Áschalamikta) vagy pedig lusta csütörtökön (faula Danschteg) egy vidám gyűjtögetéssel egybekötött farsangi vacsorát fogyasztottak. Hamvazószerdán nem szabadott volna szalonnát, kolbászt, hasonlókat fogyasztani, és mi akkor ettünk a legtöbbet. A főzés szokása elterjedt volt a házas csoportoknál is, azonban ők a hazulról vitt alapanyagokból készítették vacsorájukat. A csütörtököt azért nevezték lustának, mert a sok farsangi mulatozásban elfáradva egy kicsit megpihentek. Az álruhát öltött lányok-legények, asszonyok-házas férfiak egy-két-három szalmába burkolt farsangi medvét vezettek kötélen vagy láncra verve, és zeneszóval betértek a fonójukba tartozó lányok vagy asszonyok házába élelmiszert gyűjteni: krumplit, zsírt, tojásokat, szalonnát, hagymát, paprikát, sót, kolbászt. A kolbász hosszát egy pálcával adták meg a háziaknak, melyhez a különböző népeknél a konkrét jelentésen túl erotikus jelentés is kötődött (fallosz). Az erotikus és fallikus megnyilvánulásokról azt írja Ujváry Zoltán, hogy „olyan ősi hagyatékról van szó, amelynek a pszichikai hátterében évezre-65 I
