Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Székelnyé Kőrösi Ilona: A cigányság a helyi társadalomban - XX. századi tendenciák
a kulturális hagyományokhoz kötődőnek 620 fő. 205 személy jelölte meg a cigány nyelvet, mint családi, baráti közösségekben használt nyelvet. A kecskeméti cigányság összlétszáma a statisztikában közölteknél valójában lényegesen nagyobb volt: a cigány családok és a kisebbségi önkormányzat vezetői szerint 5-6 000 fő, szakértői becslések szerint 3 500 körüli.6 2002-ben a cigány választói névjegyzékben Kecskeméten 257 fő regisztráltatta magát, szavazni 58 százalékuk ment el. A kisebbségi önkormányzat becslése szerint Kecskemét lakosságának kb. 10 százaléka a cigány népesség. A CIGÁNYSÁG TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE A VÁROSBAN Az 1768-as összeírás szerint a Duna-Tisza közén a legtöbb cigány Kecskeméten és a Duna mentén élt. Kecskeméten 1804-ben ingyen telkeket osztottak a cigányok számára (megelőzve a görögök és zsidók tulajdonszerzési lehetőségeit.) A cigány családok azonban a telkeket eladták, és a város déli peremén alakuló cigány városba költöztek. A Cigányvárosban 1936-ban 843-an laktak. A letelepedett cigányok a romungro és a lovari csoporthoz tartoztak. Az előbbihez kötődtek a muzsikus cigányok, akik jólét és megbecsülés tekintetében kiemelt helyet foglaltak el, többen belvárosi házakban laktak. A Cigányváros felszámolására 1963-ban került sor. A Cigány várossal kapcsolatos, közel másfél évszázados problémák megoldása, a telep lerombolása után Kecskeméten is ún. „CS” (csökkent értékű) lakásokban helyezték el a családokat. Ezek a korábbiakhoz képest jobb körülményeket, a város különböző pontjain levő, magasabb komfortfokozatú épületeket jelentettek. A Cigány városban még együtt lakó, kényszerből külön költöző családtagok és rokonok arra törekedtek, hogy lehetőleg egymás mellett kapjanak helyet, pl. a Cigányváros közelében levő utcákban, a hajdani Muszáj nevű városrészben,7 az Erzsébet körút mentén, a Mükertvárosban, Szeleifaluban, de sokan kerültek a Máriaváros peremén kapott házakba és a város egyéb pontjaira is. Sajnálatos módon ezeken az eredetileg kulturált területeken újratermelődtek a telepszerű, nyomorúságos lakóhelyek. Az egykori „CS” lakásokból, sorházakból a hetvenes-nyolcvanas években tömegesen költöztek el azok, akik rendszeres munkát kaptak és ezzel az OTP-hitelek törlesztését is vállalni tudták. Az elhagyott barakkok, szükséglakások azonban a rendszerváltást követően ismét megteltek, többek között Örkényi, orgoványi, sükösdi, jakabszállási családok költöztek be Kecskemétre. A 2000-es évek elején a Wéber Ede utcai lepusztult állapotú házakból költöztették ki az ott lakókat, akik új lakás vásárlásához készpénzt kaptak. A Cigány Kulturális és Módszertani Központ Egyesület 2001. évi, 200 háztartást elemző vizsgálatának eredménye szerint a megkeresett cigány háztartások 44 százaléka családi házban, 29 százaléka lakótelepen, 23 százaléka cigányutcában volt található.8 6 A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Bács-Kiskun megyében cigány (roma, beás, romani) nemzetiségűnek vallotta magát 6026 fő, közülük a kulturális értékekhez, hagyományokhoz 5202 személy kötődött. Cigány anyanyelvűnek mindössze 3372-en vallották magukat, a nyelvet családi, baráti körben használók száma pedig 3550 volt. NÉPSZÁMLÁLÁS 2003. 18.; http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/04/tabhun/ tabl 11 /load 11003 .htm 1. 7 Mindenekelőtt: Gödröstemető u., Puskás Tivadar u., Mezei u., Zsinór u., Dankó Pista u., Kinizsi u., Zöldfa u. 8 Cigány Kulturális és Módszertani Egyesület munkacsoportja: A kecskeméti cigányság helyzete az ezredfordulón c. felmérés rövid kutatási beszámolója (kézirat) Kecskemét, 2002. 27
