Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Székelnyé Kőrösi Ilona: A cigányság a helyi társadalomban - XX. századi tendenciák
A közbeszédben általában a cigányságról esik szó, noha a cigányságon belül is évszázadok óta megfigyelhető a rétegződés, az eltérő vagyoni helyzet a mélyszegénységtől a hivalkodó gazdagságig; az életmódbeli és a kulturális különbségek, az eltérő presztízsű cigány foglalkozások, amelyek közül kiemelkedik a cigányzenészek elismertsége. Egy cigány családnak a helyi társadalomban elfoglalt helyét jól érzékelteti az a tény, hogy hol van a lakása. Napjaink egyik szomorú jelensége a hajléktalanság, a cigány családok, rokonságok összetartására azonban éppen az a jellemző, hogy ritka közöttük a hajléktalan. CIGÁNY MESTERSÉGEK, MUNKAVÉGZÉS, FOGLALKOZÁS Az 1893-as összeírás alapján a Duna-Tisza közi és a kecskeméti helyzetre is jellemző a zenész cigányok magas aránya és a napszámosok növekvő létszáma. „Az Alföld kemény, szigorú földmíves munkája nem való a cigánynak, de a munkáskéz hiánya itt mégis aránylag sok cigány napszámost foglalkoztat. A zenész elemnek azonban éppen a zsíros alföldön van eldorádója” - írták a szöveges magyarázatokban. Az ismertetések szerint a hagyományos cigány iparok, főként az Alföldön, kiveszőiéiben vannak, de azért még több régi cigány mesterség és tevékenység felsorolását megtaláljuk az összeírásokban a zenészek, napszámosok és kovácsok, szegkovácsok, rézművesek mellett, pl. kolompár, gyepmester, kosárfonó, kötélverő, madzagkészítő, tapasztó-és sármunkás, vályogvető, üstkészítő, lókupec, kereskedő, házaló, zsibárus, fémgyűjtő. Az egyéb kategóriában szerepeltek a cigány kéjnők, a foglalkozás nélkülieknél pedig a következők: koldulás, jövendőmondás, kártyavetés, kuruzslás, lopás, csavargás, eltartott, községi segélyezett.9 A házaló kereskedelemről Kecskeméten 1887. december 19-én jelent meg szabályrendelet. „A házalás - mely alatt az árukkal helységről-helységre és házról-házra járva meghatározott eladási hely nélkül űzött kereskedés értetik - Kecskemét város területén meg van tiltva.” Vásárokon szabad volt árusítani. Nem érintette a szabályrendelet pl. a köszörűsöket, üvegeseket, akiket korábban sem korlátoztak. A házaló könyvet a városi kapitányi hivatalban lehetett kiváltani. Az 1930-as évek helyi társadalmának és az itteni cigányság történetének egyik legfontosabb dokumentuma a Cigányváros lakóinak 1936-ban készült névjegyzéke, amely 843 nevet tartalmaz. Nem a teljes kecskeméti cigányság összeírása ez, csak az egy helyen lakó, a telepi körülmények között élő cigány családoké. Róluk viszont teljes képet ad foglalkozás tekintetében is. A 843 személy közül gyermek 162, iskoláskorú gyermek 164. Közülük kilencen kerültek menhelyre a nyomorúságos körülmények miatt. Háztartásbeli, háztartásvezető megjelölés található 53 személy esetében, háztartásvezető és egyben napszámos 66 személy, napszámos 94, földműves-napszámos 29 személy. 27 személy részesült szegénygondozásban. A rendszeres munkavégzést folytató felnőttek alig néhány munkalehetőség közül választhattak. A keresők között volt 48 zsibárus, 15 tollhajhász, 10 vászonárus, 10 vályogvető, 9 drótos, 8 edényárus, 3 takarítónő-bejárónő, 3 kintornás, 3 szobafestő, 2 szatócs, 2 fuvaros, 2 cipészsegéd, és 1-1 esztergályos segéd, hentessegéd, mindenes, állványozó, szűcs segéd, kovács, bádogos, faragó, kocsis, körforgós, kéményseprő, esernyős, zöldségárus, piaci árus, piaci tejárus, cukorárus, 6 segítő családtag. A 9 Az 1893. évi cigány összeírás részletesen felsorolja az egyes foglalkozás típusokat. Vö.: SZÉKELYNÉ Körösi Ilona 2009. 127-132. 28
