Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Székelnyé Kőrösi Ilona: A cigányság a helyi társadalomban - XX. századi tendenciák
ezen a területen. Napjainkban a cigányság lélekszáma több, mint az összes nemzetiség és etnikai csoport lélekszáma együttesen. A cigány népesség átlagéletkora egyre fiatalodó tendenciát mutat, miközben a magyarságra az elöregedés jellemző. E tekintetben az MTA 1990-es évek eleji kutatásai szerint a mutatók a harmadik világ mutatóihoz hasonlók. A CIGÁNY NÉPESSÉG ALAKULÁSA EGY ALFÖLDI MEZŐVÁROSBAN A cigányság a betelepülések korai időszakában Kecskeméten is otthonra talált. Kecskemét évszázadokon keresztül a „befogadó város” szerepét töltötte be a Duna-Tisza közén, a különböző vallású, foglalkozású és nemzetiségű jövevények mellett a cigánysággal szemben is toleráns volt. Forrásaink a XVI. századtól kezdve említik a cigányokat, másként „újmagyarokat”, jövevényeket, valamilyen munkavégzés, vásárok, peres ügyek, esetleg bűncselekmények kapcsán. A társadalmi munkamegosztásból ők is kivették a részüket, mivel számos olyan foglalkozáshoz értettek, amelyekre a korabeli életben folyamatosan szükség volt. Az 1893-as országos cigányösszeírás keretében Kecskeméten is sor került az ívek kitöltésére. Az adatok nagy részét sajnos csak vármegyei, illetve Duna-Tisza közi összesítésben tették közzé.4 A Kecskemétre vonatkozó anyag is azt mutatja, hogy a cigányok létszáma fokozatosan növekedett a század végéig. Kecskemét összlakossága ekkor 48 493 fő, cigány 453 fő (224 férfi, 229 nő). Az összeírás során megkülönböztették az állandóan megtelepedett, a huzamosabb ideig megtelepedett, és a vándorcigányokat. Kecskemétre az I. kategória, az állandóan megtelepedett cigányság volt jellemző. A II. kategóriába sorolt, huzamosabb ideig megtelepedettek között mindössze 10 férfit és 6 nőt írtak össze, az ott-tartózkodás oka: „zenélés”. A III. kategóriába soroltakból 32 vándorcigányt találtak, 5 sátor és 2 kocsi tartozott hozzájuk. A helybeli cigányok lakásviszonyainál 6 házat és 72 putrit jelöltek. A cigány gyermekekről általánosságban megemlítették, hogy járnak iskolába, jó eredménnyel. A kecskeméti cigányság magaviseleté „tűrhető”. (Három minősítés volt: kitűnő, tűrhető és rossz.) Az országos kitekintéshez meg kell jegyezni, hogy Kecskemét a cigányságnak az összlakossághoz való arányát bemutató térképeken a világosabb foltok közé tartozott. 1 000 lélekre 1 főn aluli cigánylakosság esett pl. Szabadkán és Győrben, Kecskeméten és a Duna-Tisza közén 5 és 10 fő közötti. 1 000 lélekre számítva 100-on felüli volt ekkor a cigánylakosság száma Nagy-Küküllő vármegyében (10,37%). A cigányságnak az összlakossághoz való arányát tekintve a vármegyék sorában Pest-Pilis-Solt-Kiskun az 50. helyen állt (0,97%), míg pl. Nagy-Küküllő az 1. helyen. A városi törvényhatóságok közötti sorrendben Marosvásárhely az 1. helyen, Kecskemét all. helyen volt található. (0,93%). A cigányság több mint száz évvel későbbi, ezredforduló körüli létszámáról látszólag könnyen tájékozódhatunk, hiszen 2001-ben népszámlálás volt,5 a megjelent kötetek korrekt és konkrét adatokat tartalmaznak. Kecskeméten ekkor kisebbséghez tartozónak vallotta magát összesen 899 fő, cigány nemzetiségűnek 859, cigány anyanyelvűnek 189, 4 CIGÁNYÖSSZEÍRÁS 1895. II. Táblás kimutatások. Az összeírás adatfelvételi lapjai és a cigányság helyzetéről a Statisztikai Hivatal kérésére összeállított anyag ma már nem található meg a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban (az egykori kecskeméti Városi Levéltárban), pedig ezeket a Statisztikai Hivatal 1897 márciusában visszaküldte Kecskemétre. Az akkor irattárba helyezett dokumentumokat más, kapcsolódó iratokkal együtt valószínűleg kiselejtezték 1952-ben, BKMLIV. 1504/c. 6304/1897. sz. 5 Az azóta eltelt idő alatt újabb népszámlálásra is sor került, 2010-ben. 26
