Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Házak és galibák. A cigányok beilleszkedése a Jászkunság társadalom- és településszerkezetébe
vásárolni, s előfordultak vegyes - cigány-magyar - házasságok. Halason 1773-ban kilenc cigány családfő lakott, négyen kovácsok, hárman zenészek voltak.15 Balogh György kovácsnak saját földje volt, Puczola Andrásnak pedig szőlője. A mesterség és muzsikálás mellett mindannyian paraszti munkát végeztek. A Jászkun kerületi összeírások családnév adatait vizsgálva bizonyos családok huzamosabb ideig tartó helyben lakására következtethetünk. Túrkevén az 1768-as, az 1773-as, az 1776-os és az 1779-es összeírásban is feljegyzik a Dina, a Piroska és a Lakatos famíliát. Néhány nevezetesebb muzsikus vagy kovács família jelenlétére az összeírásokon kívül egyéb iratokból következtethetünk. A kovácsmesterséget folytató Hapuczi György, akinek a fia György szintén kovács volt, 1773-ban és 1778-ban is Karcagon lakott. 1799-ben Hapuczi János kovács Kunmadarasról Túrkevére kér bebocsátást. Nagy valószínűséggel ugyanannak a Hapuczi családnak a tagjairól van szó. Hapuczi Györgynek 1773-ban a János nevű fia 13 éves és iskolás, ő tehát a kérelem beadásakor 19 éves lenne. A cigányok korai házasodási szokását ismerve elképzelhető, hogy már nős, sőt gyermekei születtek, s a mesterségéből tartja el családját. Csakhogy az 1778-as összeírásban Hapuczi György János nevű fiát 12 évesnek írják. Ez olyan zavart jelent, amiből arra következtethetünk, hogy vagy nem tudták a gyermekeik életkorát vagy másik gyermekről van szó. Anyakönyvi adatok hiányában a vezetéknév alapján csupán feltételezhetjük, hogy a kovácsmesterséget gyakorló Hapuczi família egy tőről fakadt, s bizonyos, hogy megmaradtak a Nagykun kerület kebelében. Hapuczi János kovács - mint írja - 1799-ben redemptus családból származó feleségével Kunmadarason lakott. A bebocsátási kérelemben sorolja, hogy „...mind malom, mind Kotsi, ’s más egyéb a’ féle vas munkákra alkalmatos”.16 Hapuczi János mellett ekkor legény is dolgozik, s ha befogadnák, Túrkevén házat venne vagy építene. Kérését azonban elutasították, mondván Túrkevének nincs szüksége kovácsmesterre. A Karcagon lakó Hapuczi György kovácsmester viszont céhbeli mester lett, bár céh tagsága nem volt konfliktusoktól mentes. 1818-ban panaszt tett a tanácsnál, mert őt azon okon, hogy cigány ki akarták zárni a céhből, holott annak kezdettől tagja. Ősei jó szolgálatú redemptusok voltak, akikről a cigány név már régen lekopott. A karcagi tanács ekkor Hapuczi mellé állt, megintette a céhet és a céhmestert.17 A Hapuczi família beilleszkedése és elmagyarosodása a későbbiekben kiteljesült, hajdani cigány származásuk feledésbe merült. Az elmagyarosodásra más településeken is vannak példák. Félegyházán a magyarok közé került a földtulajdonos Céfó família a nevét Onodira változtatta. Céfó Ferenc felesége, Horváth Katalin redemptus gazda leánya volt. Kiragadott adataink arra utalnak, hogy a XVIII. század végére a Jászkun kerületben már számos olyan cigány família élt, akik felhagytak a vándorló életmóddal és sátor helyett fennálló házat építettek, mentalitásuk a letelepültekéhez igazodott. A gyermekek számbavétele nyomán rendszeresen felbukkannak olyan dokumentumok, amelyek az „új paraszt gyermekek” átnevelési akciójának folytatásáról tanúskodnak. Félegyháza missilisei között több olyan levél található, amelyben valamelyik Jászkun kerületbeli főbíró értesíti a félegyházi tanácsot arról, hogy odaküld néhány cigány 15 BAGI Gábor 2001. 376. 16 JNSZML Túrkeve iratai A Capsa Fasc. 6. N° 11/1799. A kérelmet teljes egészében közli: ÖRSI Julianna 2000. 104. 17 JNSZML Karcag tanácsi jkv. 1818. január 19. Lásd még: BAGI Gábor 1995. 75. 19 I
