Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Beszédes Valéria: Úrnapja Moholon. Az egyéniség szerepe a szokásmodell alakításában
vihartól, jégveréstől, mennykőcsapástól.3 Jung abból a középkori hagyományból indult ki, hogy, nagy viharok idején szentelt ostyával járták végig a települést, hogy megmeneküljenek az égi háborútól. A szerző írása további részében arra is utal, hogy a rossz időt a hiedelem világ szerint: mitikus időjárás rendezők idézik elő. Azt mi tesszük hozzá - ugyancsak Jung Károly tanulmányai alapján -, hogy erre felé a rendezők a táltosok és a garabonciások voltak, a szentek közül viszont Szent Illésnek igyekezett kedvébe járni a nép fogadott ünnepeivel. Az ortodox vallású szerbek e célból tisztelték a próféta unoka húgát Ognjena Mariját is, emiatt tettek házaikra virágkoszorút Szent Iván hajnalán.4 A katolikus lexikon szerint napjainkban is „rendkívüli események kapcsán, pl. esőért, természeti csapások, járványok hárításáért, békéért, szentek közbenjárásáért, hálaadásként is tartható”. Ahogyan korábban kiemeltük az úrnapi körmenet legünnepélyesebb formában a két világháború közötti időszak élt. Nem véletlen, hogy a filmes Lifka Sándor a húszas években dokumentumfilmet készített az eseményről Szabadkán. Abban az időben a Szent Teréz templomtól a ferencesek Szent Mihály templomáig haladt a menet. Egykori napi lapok beszámolójából tudjuk, hogy az állomások a Rókus-kápolnánál, a Szent Háromság szobor csoportnál, illetve a Nepomuki Szent János szoborfülkénél és a ferences templom előtt volt. A filmből az is kiderül, hogy a körmenetbe még a katonákat is kivezényelték. A városban több plébánia templom van, a központi ünnepélyes körmenetet a város központjában tartották. A külvárosi plébániákon az úrnapi misét a rákövetkező vasárnapon rendezik meg. Bácska és Bánát többi településén a körmenet Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön ünnepelték, így van ez napjainkban is. Az ünnep tiszteletére négy lombsátrat állítottak. Településenként változott, hogy milyen fát választottak: leginkább a nyárfát kedvelték, mert ez a fafajta volt leginkább elterjedve falvainkban. Doroszlón viszont gyertyán, Péterrévén kőrisfa ágakkal alakították ki a tábori oltárokat. A folyó közeli településeken szomorúfüzt is felhasználhattak. Ha volt erdő a település közelében, akkor az ágakat onnan szerezték be erre az alkalomra.5 A múltszázad első harmadában előbb a gazdagabb német településeken szilárd anyagból kápolnákat is építettek. Később Bajmoktól nyugatra eső településeken a katolikus többségüekben szokás lett a kiskápolnák építése. Egy-egy család vállalta fel ezt a kegyes cselekedetet, az ő feladatuk volt az épület tatarozása meszelése, az ünnepre a feldíszítésében a környék lakói is besegítettek. Ha nem közvetlenül egy-egy ház portájára építették fel az állandó oltárokat, akkor abban az egész katolikus közösség részt vett. így történt ez Bajsán is 1928 tavaszán, amikor a falu szűkebb központjában a Templomok terén négy kiskápolnát alakítottak ki. 1947-ben a sátrakat áttelepítették a templom udvarába, a négy égtáj irányába. Amíg az utcán haladt a körmenet, a házak ablakába gyertyát gyújtottak, így fokozták az ünnep fényét.6 Az állandó kápolnák a tábori oltároknak csak a keretét adták, hasonlóan, mint a lombsátrakat, ezeket is faágakkal, virágkoszorúkkal kidíszítették. A kis oltárokra, valamelyik kedvelt szent szobra, illetve szent képe került, kirakták a feszületet, gyertyát gyújtottak, ha közeledett az oltáriszentség. A virágkoszorúkat a liturgikus színek szerint válogatták ki, mifelénk többnyire fehér, vörös, lila helyett rózsaszín és tarka oltárt alakítottak ki, néhány helyen kékszínű virágokkal a Szűzanya előtt tisztelegtek. Ha több nem3 BÁLINT Sándor 1977.; JUNG Károly 2000. 4 SILLING István 2009. 5 KOVÁCS Endre 1992. 6 DAMJÁN Zsolt 2009. 104
