Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Kovács Szilvia: A kunok és az 109l-es lebunioni csata

„KUN-KEP" A MAGYAR

ORSZAG

I KUNOK HAGYATÉKA váratlanul megjelenő kunokban gyorsan meglátta a lehetőséget a reménytelenek tűnő helyzet megfordítására.

4

1 A császár — mint fentebb említettem — attól tartott, ha a kunok a besenyők mellé állnak egy összecsapásban, az végzetessé válhat a bizánci sereg számára. Ezért úgy döntött, hogy megpróbálja szövetségeseivé tenni a kunokat. Meghívta a kun sereg vezéreit, akiket név szerint említ az Alexias. Togortak és Maniak el is fogadták a meghívást.

4~ A császár lakomát rendezett a tiszteletükre, majd szövetségre léptek, miután a kunok megesküdtek, hogy a bizánciakat támogatják, és ezt biztosítva túszokat adtak a császárnak. I. Alexios megegyezett a kunokkal, hogy győzelem esetén megtarthatják az összes zsákmányt.

43 Ez a lakomára történő meghívás, akárcsak a csata utáni győzelmi ünnepségen való kun részvétel jól illusztrálja, hogy a császár mennyire rá volt utalva a kunok támogatására.

4

4 Anna munkájából tudjuk, hogy a császár maga a csata előtt személyesen csaknem „hízelgett" a kunoknak. Noha a forrásunk nem egyértelmű ezen a téren, de azt sugallja, hogy a császár együtt lakomázott két alkalommal — az egyezség megkötésekor és a győztes csata után — is a kunokkal.

4" Ennek jelentőségét akkor érthetjük meg a legjobban, ha összehasonlítjuk az előbb említetteket Cremonai Liutprand leírásával az Antapodosisból, amely szerint egyik Bizáncba vezető útja alkalmával „a mennyezet magasságában" ülő VII. Konstantinos Porphyrogennétos császárral nem személyesen, hanem a logothetés közvetítésével tudott csak beszélni.

4'

1 De eszünkbe 4

1 SEWTER 1982, 253.; REINSCH 1996, 274. 4

2 A két kun vezér jól ismert a Poveszty vremennyh let c. óorosz őskrónikából. Maniak Bonjak néven szerepel az óorosz forrásokban, míg Togortak Tugorkan néven. PVL I, 148, 349.; PSRL I, 218-226.; PSRL II, 216.; CROSS-SHERBOWITZ-WETZOR 1953, 291. Mindketten számos portyázó hadjáratot vezettek a Kijevi Rusz területére. 4

3 SEWTER 1982, 254.; REINSCH 1996, 274-275. 4

4 I. Alexios Komnénos diplomáciájában inkább a személyes és közvetlen tárgyalások híve volt, vagyis nem közvetítőkre és palotai ceremóniákra támaszkodott annak felépítésekor. SHEPARD 1996, 92-96. 4

5 SEWTER 1982, 264., 260-261.; REINSCH 1996, 275., 282.; SHEPARD 1996, 92. 4

6 „Ebben a teremben [a Magnaura Palotában levő triklinosz - K.Sz.] vezettek a császár elé [...] Miután háromszor mélyen meghajolva hódoltam a császárnak. juthat Olga, a kijevi fejedelemasszony, akit csak egy desszert elfogyasztására tartott méltónak az előbb már említett VII. Konstantinos Porphyrogennetos.

4' Kinek egyébként méltó tanítványa volt I. Alexios Komnénos, ugyanis a besenyőkkel szemben épp a Bíborbanszületett „oszd meg és uralkodj" elsődleges tanácsát követve, egy másik nomád népre támaszkodott.

4

8 A lebunioni csata A csata, — amelyben a császári hadsereget támogató kunok fényes győzelmet arattak a besenyőkön — a Marica folyó alsó folyásánál levő Lebunion dombnál

4

9 zajlott, a mai Törökország területén levő égei-tengerparti kikötővárostól, Eneztől, mintegy 12 km-re. A császári sereg és a kunok északnak fordulva csaptak össze a besenyőkkel. Sajnos Anna Komnéna leírásából nem derül ki egyértelműen, hogy a császár általában szabályos jobb- és balszárny, valamint derékhad felépítésű hadrendjében hol foglaltak helyet a kunok. Az viszont nyilvánvaló, hogy a két szárnyon a lovasság, míg középen a gyalogság állhatott. A kunok seregéről mindössze annyit tudunk, hogy tőlük jobbra Monastras

5

0 állt embereivel, míg baloldalufejemet felemeltem, és ekkor őt, aki korábban mérsékelt magasságban láttam ülni a föld színe felett, most más ruhába öltözve csaknem a mennyezet magasságában ülve pillantottam meg; hogy ez miképp történt, el sem tudtam gondolni, hacsak nem valami olyas gépezet emelhette meg, mint amilyen a borsajtó fáit mozgatta. A császár ekkor személyesen egy szót sem beszélt, mert ha akart volna is, a nagyon nagy távolság miatt ez illendően nem sikerülhetett volna; a logotheta útján viszont érdeklődött Berengár élete és egészsége felől." ANTAPODOSIS VI.5. 4

7 OBOLENSKY 1999, 234-235.; DE CEREMONIIS, II, 15, 594-598. 4

8 SHEPARD 1996, 83. 4

9 A császár először erre a lapályt uraló dombra akarta telepíteni seregét, de az nem volt elég nagy, így a domb aljába ásatott árkot, és oda építtetett tábort a harcosai számára. SEWTER 1982, 255.; REINSCH 1996,276. Monastras maga is „félbarbár," feltehetően kun származású harcosa volt a császárnak. BYZTURC. II 192. Az Alexiasban leggyakrabban szereplő és egyik legrátermettebb katonája a császárnak. REINSCH 1996, 261. 278