Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai

I1AT11ÁZ1 G

ABOR: A DÉLI KISKUNSÁG 14-15. SZÁZADI K1NCSLELETE1 ÉS AZOK LEHETSÉGES KUN VONATKOZÁSAI Anélkül, hogy ezen udvari művészet bizáncias vonásainak meglétét kétségbe vonnám — egyetértve Jakab Attilával — továbbra sem zárnám ki a kereskedelmi úton való idekeriilés lehetőségét. Részben a királyi udvartól való (földrajzi és társadalmi értelemben egyaránt fennálló) „távolság", részben a Kárpát-medence viselettörténeti-ötvösmüvészeti összképe nyomán, melynek mennyiség és elterjedtség tekintetében egyaránt dominánsabb emlékcsoportjait ugyancsak Kiss Etele elemezte, s foglalta össze tanulmányában.

4

1 A bizáncias ízlésvilág alighanem IV. Béla hitvese, Laszkarisz Mária bizánci (nikaiai) hercegnő szűkebb környezetére korlátozódott, kisugárzása (már csak a lelettípus korlátozott Kárpát-medencei előfordulására gondolva is) behatárolt lehetett. A kereskedelmi áruként való értelmezés esetében viszont nem feltétlenül kell déli irányú idekerülésben gondolkodnunk.

4~ Sokkal közelebbi, kézenfekvőbb megoldás lehet a térség Haliccsal és Moldvával fennálló közvetlen határvidéki érintkezése: a Kárpátok hágóitól érkező nemzetközi utak e térségben lépnek ki a mai Kárpátalja és a Máramaros-vidék a 13. században még szinte lakatlan erdőzónáiból az ország nyíltabb, sűrűbben népesült síksági területeire.

4

, Ezt az értelmezést erősíthetik azok a Magyar felelnek a feltételeknek. JAKAB 2007., 253., 6.j. Egyéb iránt Kiss Etele kitér a láncos-csüngős ékszerek tatárjárás utáni, későbbi generációinak kérdésére is, megengedve, hogy azok Kárpát-medencei jelenléte közvetetten összefügghet a kun viselet — írott forrásokkal is adatolható — szélesebb körű divattá válásával, mely nem is csak a magyar, hanem az osztrák arisztokrata körökben is hódított. Ezzel kapcsolatban külön is felhívja a figyelmet arra a forrásra, mely szerint Béla herceg eljegyzésén (1261) a magyar urak „tatár módon" szakállukba font gyöngyökkel, IV. Béla pedig halántékáról csüngő arany láncokkal jelent meg. (említi KOVÁCS 1998, 151.) Utóbbi információ talán nem közömbös a viselési módok már hosszasan taglalt problematikája szempontjából sem. 4

1 TATÁRJÁRÁS 2007, 60-74., igen tanulságos ezzel a temetők 13., századi leletanyagát s főként a kincsleletek tárgyi összetételét, kulturális jellegét is összevetni: PARÁDI 1975, 119-161.; TATARJÁRÁS 2007, 79104., 4

2 JAKAB 2007, 259-260. 4

3 Szatmár ispáni vármegyéjének sajátosan kései kialakulásáról (11. század második fele - vége), Borsova, Bereg, Ugocsa, Máramaros vármegyékhez fűződő kapcsolatairól, továbbá a térség határ- és erdővidéki jellegéről (főként a Szamostól É/ÉK-re), valamint útNemzeti Múzeumban őrzött, távolabbról rokon 12. századi láncos-csüngős ékszerek is (13. kép 6.), melyekre Máramaros megye északkeleti határán bukkantak rá, több más értékkel együtt.

44 A kelebiai kincshez visszatérve, annak filigrános karperecei (14. kép 1.) esetében a párhuzamok megint csak a bizánci kultúrkör orosz, moldvaihavasalföldi, balkáni térségébe vezetnek. (14. kép 2.) Az egyetlen ma ismert szoros analógia a Kárpát-medencében a balotapusztai kun női sír karperec-párja. (14. kép 3.)

4:

i Ugyancsak jól, nagy szériában, s megint csak a bizáncias Kelet-európai régióban ismert a bodoglári karperec leletköre. (14. kép 4-5.) Párhuzama az omlási (Erdély), alapvetően balkáni jellegű kincsleletben fordul elő.

4

6 A bodoglári kincs félgömb alakú pitykéit (14. kép 6.) — a túlságosan is egyszerű, általános alapforma okán, mely a bronzkorban éppen úgy feltűnik, mint a 13-15. századi „magyar" gótikus leletanyagban — némi fenntartással vonhatjuk csak e bizáncias körbe.

4

7 Mindenesetre hasonlók bukkannak fel a balotapusztai pogány kun női sír — esetenként filigrános — veretei közt. (14. kép 7.) Ezek balkáni előképei — mind a tárgyi, mind az ábrázolásos emlékanyagban — főként Bulgária és Szerbia és az Al-Duna vidékén mutathatók ki, a végeredményben ugyancsak bizánci gyökerű balkáni női fejdíszek (sokai) fém homlokdíszein éppen úgy, mint ruhára varrva.

4í

> A filigránt és granuhálózatáról: NÉMETH 2008, XXVI-XXXV, XXXVIII-XXXIX., továbbá GYÖRFEY 1987-1998, I. 520-524., IV. 111-114., 121. valamint a vonatkozó térkép-mellékletek. 4

4 Az eredeti együttesétől sajnos vissza nem azonosíthatóan elkeveredett Krisztus- és sas-ábrázolásos függesztő korongokkal felszerelt láncos-csüngős ékszer-párról: LOVAG 1974, 383., 2. kép. 4

5 HATHÁZI 2005, 50., 110. további irodalommal, és 40., 103. kép, 3. tábla. 4

6 HATHÁZI 2005, 95-96. és 82. kép. A leletkörről bővebben: MESTERHÁZY 1994, 205-206., 7-8. kép.; DUMITRIU 2001, 65., Taf. 20/3., Taf. 23/1-3., ^ Taf. 35/20-21., Taf. 50/8., Taf. 40/1-2. 4

7 Az általános alapformából adódó széleskörű középkori ( 13-15. századi) elterjedtséget mutató analógiák bőséges köréről: HATHÁZI 2005, 159.j. 4f

< A bodoglári és balotapusztai darabokról egyaránt: HATHÁZI 2005, 46-48., 98. és 31-35., 9(í. kép, további irodalommal. A balotai veretekről és a balkáni viselet kérdéseiről bővebben: PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 125-126., 1994, 153-154. 77