Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Fodor István: A sírszobrok szerepe a kunok halottas szokásaiban
FODOR ISTVÁN: A SÍRSZOBROK SZEREPE A KUNOK HALOTTAS SZOKÁSAIBAN Fodor István A sírszobrok szerepe a kunok halottas szokásaiban A kelet-európai kun szállásterület egészén megfigyelhető sírszobrok, kétségkívül a legfigyelemreméltóbb emlékei e régi nomád nép régészeti hagyatékának. Részkérdéseket vizsgáló dolgozatok, nagyívű tanulmányok és monográfiák egész sorát szentelték a kutatók e sajátos ősi alkotásoknak. Itt azonban nem célom a kutatástörténet még csak tallózó áttekintése sem, erre rövidre fogva már sort kerítettem korábbi dolgozataimban (vö. FODOR 1970.; 1984.; 1987.), rámutatván néhány félreértésre is hazai szakirodalmunkban. 1 Az alábbiakban csupán egyetlen kérdésről kívánok szólni: mi lehetett e kőből vagy fából faragott szobrok elkészítésének a célja, mire szolgáltak az egykori kun közösségek életében? Annak valótlanságát már aligha kell megemlítenem, hogy — magyar elnevezésükkel ellentétben — e szobrok nem az elhunyt kunok sírjain álltak, tehát nem sajátos fejfaként szolgáltak, amint azt a kortárs Rubruktól kezdve, 2 a 19. század végéig szinte minden utazó és kutató gondolta/' Emiatt az orosz kutatás már régtől fogva valamiféle őskultusszal hozta kapcsolatba e szobrokat. Ezt azonban nem úgy értelmezték, hogy a kunok az elhunyt egyéneknek állítottak velük emléket, hanem a 1 Többek között arra, hogy e szobroknak semmi közük nem volt sem a bolgár-törökökhöz, sem a honfoglaló magyarokhoz, továbbá orosz megnevezésük, a „kamennaja baba" nem kőasszonyt jelent, hiszen a baba szó ebben az összetételben az 'apa, ős'jelentésű török jövevényszó az oroszban. FODOR 1970, 113. Ez utóbbi megjegyzésem — úgy látszik — nem talált utat a magyar szakemberekhez, hiszen a keleti régészeti emlékeket jól ismerő Tomka Péter barátom még 1985ben is így értelmezte a fenti kifejezést: „Türk kori sírszobrokon — úgynevezett kamennaja babákon, ami oroszul szórói-szóra kőbányát jelent..." TOMKA ^ 1985,283. " Rubruk: „A kunok nagy halmot emelnek a megboldogult felett, és szobrot állítanak neki, mely keletnek néz, és a köldöke előtt serleget tart a kezében." Gy. Ruitz Izabella fordítása. GYÖRFFY 1986, 222. 3 FJODOROV-DAVIDOV 1983, 35-36.; DASKEVICS-TRYJARSKI 1982, 18. nemzetségi, vagy nemzetségfői őstisztelet emlékét, a női szobrok esetében pedig valamiféle anyaistennő-kultusz megtestesülését látták bennük. Ezzel is magyarázták a szobrok készítésének megszakadását a mongol hódítás után, úgy vélvén, hogy a kun nemzetségi arisztokrácia helyébe a mongol hódítók léptek, akik e régi halottas szokással is felhagytak. 4 Az utóbbi évtizedekben azonban a kutatás számos új megfigyeléssel gazdagodott, másféle értékelés lehetőségei vetődtek fel. Egyrészt beigazolódott, hogy a mongol hódítással nem szűnt meg a kun sírszobrok előállítása, ennek csak az iszlám meggyökeresedése után szakadt vége, tehát nagyjából Özbek kán uralkodása idején (1313-1341). Ezt támasztják alá azok a régészeti elemzések, amelyekkel már nem lehet kimutatni olyan szobrokat, amelyek biztosan a 14. században készültek/ Másrészt pedig — főként V. P. Silovnak a Volga alsó szakasza vidékén végzett ásatásain — igen sok kövekkel körített ún. „áldozóhely" került elő az őskori kurgánok tetején, amelyekben kun sírszobrok töredékeit és kunokhoz köthető tárgyakat találtak. Ezekre a kitűnő V. A. Gorodcov már a 20. sz. elején felfigyelt, majd több évtized múltán G. A. Fjodorov-Davidov, Sz. A. Pletnyova és mások tettek értékes megfigyeléseket e kérdésben.'' Az alábbiakban ezeknek a vizsgálatoknak a leglényegesebb eredményeit ismertetjük rövidre fogva. 7 A kun „áldozóhelyek" régészeti vizsgálatáról elsőként M. L. Svecov írt elemző tanulmányt, miután 1975-ben a Donyeck városának délkeleti részén lévő lelőhelyen először végeztek ilyen jellegű 4 FJODOROV-DAVIDOV 1966, 239.; FODOR 1970, 122-123. 5 PLETNYOVA 2003, 150-156. A keltezést a szobrokon ábrázolt viseleti tárgyak alapján végzik. 6 FJODOROV-DAVIDOV 1966, 191.; PLETNYOVA 1974, 73, 76. Erről a kérdésről néhány éve már röviden említést tettem egy nehezen hozzáférhető kiadványban: FODOR 2002, 121-125. 49