Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Bartha Júlia: Jel-kép. A temető és a társadalom kapcsolata az iszlám temetkezési szokásokban

KUN-KÉ P" A MAGYAR

O R SZÁG1 KUNOK HAGYATÉKA tőén a bektasi rend európai megjelenésének egyik nyomaként.

1

3 A 14. századtól az Akkoyunlu, Karakoyunlu törzsbéli tiirkménekkel megjelennek a kos formájú sírjelek. Egészen a 20.század első feléig szokás volt a türkmének között az állatformájú sírjelek állítása. 1

4 A növényi díszítmények a 14. századtól jelennek meg a sírköveken. Nem az arab díszítőművészet jellegzetes indás növényi ábrázolásaira gondolunk, hanem az életfa-ábrázolásra. A fa kultusza az altaji népek hitvilágából, terjedhetett el, ahol a szent faként tisztelt keleti bükk (Fagus orientális) előtt áldozatot mutatnak be. 1

5 A fa tiszteletére bemutatott áldozat szokása ma is eleven a tahtadzsik, a Kaukázusból származó etnikai csoport hagyományában. A kultusz másik megnyilvánulási formája, hogy a források fölé hajló bükkfákra fehér vagy vörös textilcsíkokat kötnek akik kívánságuk beteljesülését remélik, leginkább a gyermeket akaró asszonyok. Anatóliaszerte szokás a termékenység-varázslásnak ez a módja. Némely vidéken a fák tövében lévő sírkövekre is kötnek lélekküldőt, fehér rongydarabot. Jellegzetes temetőfának számít a keleti bükkön kívül a ciprusfa (Cupressus sempervirens); a tuja (Thujoideae) a fűz (Salex alba) és a fenyő (Pilea excelsa). A Fekete-tenger partvidékén szokás zöld ággal díszíteni a koporsót, színes rongydarabokat is aggatnak rá. Harputban tavasztól őszig két füzfaággal kísérik a halottat. Elhantolás után egyiket a fejéhez, másikat a lábához szúrják. A fa stilizált ábrázolása a sírköveken az életfát jelképezi, amelyen a halott lelke az égbe jut. A 14. századtól jelenik meg ez a jelkép az anatóliai törökök temetőiben. A 17. század végétől újabb jelképekkel gazdagodik a temetőkultúra: a virágcserépből, vázából futó növényekkel. A rózsán, szegfűn kívül a népi narkotikum, a mák is megjelenik, mint az örök álom jelképe. A barokkal pedig feltűnik a körtével, almával, szőlővel rakott gyümölcsöstál, amely a 19. száza1

3 Törökországi etnikai csoportok, KARAMAGRARAL 1992, 20. 1

4 KARAMAGARALI 1992, 21. 1

5 ANDREWS 1992, 91. dig jellegzetes díszítése marad a törökországi sírjeleknek. Kelet-Anatólia temetőiben a 15-16. századi sírköveken jelenik meg először a fegyver, mint a vitézség jelképe. A jelkép a mai falusi temetőkben is megtalálható, azonban jelentése megváltozott. Içelben az erőszakos halállal haltak sírjelére festenek, vésnek bicskát ill. pisztoly vagy puska képét.

1

6 Foglalkozásra utaló jelek a sírkövön a szövőszék, gyapjúfésü, a gyapjúlazításra használt íjfa és a tükör. Meglétükre Kayseri tartomány falusi temetőiben találunk jó példákat.

1 A rituális sírmellékletek emlékét őrzik a sírjelre faragott használati tárgyak, úgy mint a kávépörkölő edény, kávéfőző, tálcán lévő teáskészlet, korsó, findzsa. A sírjelek anonímok, a halott kilétére a kövön látható jelen kívül semmiféle utalás nincs. Értékelhetjük a nemekre utaló jelnek, foglalkozásra utaló jelzésnek, de utalhat a halottetetés-itatás máig élő szokására is. A beltirek a sírba ételt, italt dobnak. A tahtadzsik az elhantolás után a sír fejnél lévő oldalán korsót és poharat helyeznek el, és kávéfőzéshez tüzet is gyújtanak. Élvezeti cikk lévén, fogyasztását csak a tehetősebb réteg engedhette meg magának, a temetői kávézás és a sírjelen a kávéfőző eszközök ábrázolása a helyi közösség számára rangjelző tartalmat ölthet. Az utóbbi feltevést erősíti a temetői kávézás szokása az Adana vidékén élő türkmének között. A fenti példa is mutatja, hogy a probléma rendkívül összetett, ugyanaz a jelkép egy-egy közösség számára más tartalmat hordozhat. A süveg és egyéb fejfedős ábrázolás évszázadokon át a társadalom vezető rétegének sírjelölésében volt gyakorlat, ma a hodzsák sírjelén látjuk. Az Erzincan közelében lévő Sögütözü faluban a mélyen vallásos, tiszta erkölcsű ember sírjelén ibrik látható. A jel eredetileg a halottitatás, a sír öntözésének szokását idézi. A temetői jelképek változása azt bizonyítja, hogy a szokások megkopásával vagy elhagyásával megszűnik a jelenség kultikus gyökere, a konkrét jelből jelkép lesz, majd forma, 1

6 BARTHA 2006, 121. 1

7 SEDAT 1971, 71. 246