Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Bartha Júlia: Jel-kép. A temető és a társadalom kapcsolata az iszlám temetkezési szokásokban

BARTHA JÚLIA: JEL-KÉP A TEMETŐ ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATA AZ ISZLÁM TEMETKEZÉSI SZOKÁSOKBAN kább az oszmán törökökhöz köti. Ám ott is csak a 19. századig volt használatban, a nagy reformok, a tanzimat koráig, amikor is a viseletben felváltotta a fez. Ez a változás a temetők képén is meglátszik, a sírjeleken bojtos, kúp alakú fejfedőt találunk.'' Az európai irodalom a rokon népek irodalmából leginkább az oszmánok kultúráját ismeri. Az oszmán állam izig-vérig iszlám alapon álló volt, vezető rétege a mollákból, imámokból, tanítókból álló ulema réteg. Azonban van a temetők jelképének más olvasata is. Némelyekben az ősvallás, a sámánhit emléke villan fel, mások az iszlám jelképrendszerébe illenek. A szeldzsukkori sírjelekre jellemző elsősorban, de később is megtaláljuk a rozettát, amely a kozmogóniai jelképekhez sorolható. A bektasiak és az alaviták (aleviek) szubkultúrájában sajátos jelentése van: a tamgát, a törzsi összetartozás jelét látják benne. A nogajok sírjelein is megtaláljuk főleg Ankara környékén Seker, Akkiri, Kirkkuyu falvak temetőjében. A napkorong motívuma Közép-Ázsiától Anatólián át Boszniáig látható a török sírjeleken. A halhatatlanság jelképe, rendszerint az életfa-ábrázolás két oldalán találjuk. Más értelmezésben a Nap és a Hold, illetőleg a Napisten jelképe. Gyakori a pásztorsírjeleken és a türbék kapuja felett.

1" A tizenkétágú csillag benne három körrel, az örökkévalóság jelképe. A 17. századi női sírjeleken gyakori csúcsdísz. A hatágú csillag — Szulejmán pecsétje, óvójel. A népi vallásosság jelrendszerébe tartozó kultikus jelkép. Rontáselhárító jelentése miatt gyakran ábrázolják ételtartó tálcákon, házak bejárati ajtaja felett és a sírköveken is, de csak a 13. század végétől. A szeldzsuk kori sírjeleken még nem látható. A legkorábbi sírkő a hidzsra 694. (1294.) évéből való. A legenda szerint Szulejmán padisah a gyűrűjén viselte a hatágú csillagot formázó jelet, ezzel a maga hasznára tudta fordítani a dzsinneket. Azonban nagy valószínűséggel a zsidó vallásból való átvétel, hiszen a Dávid csillag néven ismert jelkép már kétezer évvel ezelőtt létezett. 1

1 Ugyancsak az óvójelek közé sorolható a talizmán. A sírkövek törzsén található. A népi vallásosság és nem az iszlám elfogadott jelképe. Nem úgy a tenyérrel kifordított kézfej, ami az iszlám országok mindegyikének a szakrális hagyományában megtalálható. Óvójel. amely a sírköveken a 15. században tűnik fel. Tipikus példája annak, hogy az iszlám jelképeket a népi vallásosság sajátos tartalommal töltötte meg. A "Fatma anyánk keze" néven ismert jel nemcsak a halottkultuszban kapott helyet, hanem mint általános rontáselhárító szimbólum megtalálható a lakodalmas zászlókon éppúgy, mint az imaszőnyegeken vagy a házak falán. A hatágú csillaghoz hasonlóan itt is zsidó vallás hatására kell gondolnunk. Vallási jelkép az örökmécses és a gyertyatartó, amely a szeldzsuk kortól napjainkig gyakori motívuma a sírjeleknek. A halott lelkének Allah felé vezető útját megvilágító fényt jelenti. Az állatformájú sírjelekkel külön kell szólnunk, itt csupán a kakas és daru sírjeleken való ábrázolásra hívjuk fel a figyelmet. A sírjelen látható állatmotívum mögött az állatáldozat kultikus hagyománya húzódik.

1

2 Néprajzi analógiák sora bizonyítja, hogy amikor a szokás átalakul, esetleg megszűnik, a folklórban még hosszú ideig fennmarad az emléke, néha párhuzamosan élhet egymás mellett a két jelenség. A kakas mint áldozati állat az alavita türkmének hagyományára jellemző. A hagyomány szerint a kakas a hangját Hazreti Alitól kapta, a fehér kakas Allah jelképe, ezért szent állatként tisztelik. Áldozata tipikus példája annak, hogy az ősvallás hogyan épül be az iszlám keretébe. A kakasáldozat az altaji népek felé mutat, ahol a négy évszaknak áldozott állatok egyike a kakas volt. Ugyancsak szent állatként tisztelik a darvat, amely a sámánisztikus eposzok, legendák jellegzetes szereplője. Az altajiak az áldozat ünnepén "darura szállnak", úgy repülnek az égbe. Az alavita tahtadzsik és a bektasiak hagyományvilágában a daru mint sámánisztikus elem, sírjeleiken a daruláb motívuma mint tamga jelenik meg. Karamagarali, B. hívja fel a figyelmet néhány boszniai sírjelre, amelyen ugyancsak a "lúdláb" rajza látható, vélhe9 BARTHA 2006. 1

0 KARAMAGARALI 1992, 36. 1

1 KARAMAGARALI 1992, 21. 1

2 BARTHA 1996. 245