Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Fogas Ottó: A gótikus feliratos csatok európai elterjedése

FOGAS OTTO: A GÓTIKUS FELIRATOS CSATOK EURÓPAI ELTERJEDESE Fogas Otto A gótikus feliratos csatok európai elterjedése Bevezetés Az egykori szobor- és sírkőábrázolások alapján, a 13-14. századi Nyugat-Európában a viselet köz­kedvelt tartozéknak számított a változatos formavi­lággal és mérettel rendelkező, aranyból, ezüstből, illetve rézből-bronzból készült, a felsőruházat összefogására szolgáló karika-kapocs, vagy más néven ruhacsat. 1 A feliratos csatok ennek a széles körben elterjedt tárgytípusnak az egyik alcsoportját képviselik. A hazai kutatás elsősorban a 13-14. századra kel­tezhető kincsleletekben felbukkanó, valamint a nemesfémből, főleg az aranyból, ezüstből készült, tehát az előkelők viseletéhez tartozó, és inkább ékszernek minősülő ruhacsatokkal foglalkozott eddig. 2 Ezekből azonban a feliratos típusok mind­végig hiányoznak, vagyis az eddigi leletek alapján az állapítható meg, hogy a magyarországi elit luxusigényét inkább a divatcikk más variánsai elégítették ki. 3 Talán ezzel magyarázható, hogy a Kárpát­medencei gótikus feliratos csatokról napjainkig nem jelent meg olyan önálló tanulmány, mely az egész leletkört minden részletre kiterjedően tár­gyalná. A magyar kutatás e hiányosságát Hatházi Gábor kiváló munkái jelentős mértékben pótolták, nemcsak az egykori történeti Magyarország egész 1 KOVÁCS 1973, 80-87.; 1998, 227-235., 144-160. k.; PARÁDI 1975, 150.; ZSÁMBÉKI 1983, 105. 2 PARÁDI 1973, 128-130., 132-133., 146-151.; 1990, 74-78.; KOVÁCS 1973,80-87.; 1998,227-235.; ZSÁMBÉKI 1983, 105-106., 109., 115-1 16., 119. E megállapítást árnyalhatja — de a mennyiségi ará­nyok tekintetében továbbra sem befolyásolja lényege­sen — az a nemrégiben felbukkant, 13. század végére keltezhető (AMO feliratos?) arany példány, melyet a KÖH állami elővásárlási keretéből szerzett meg a MNM részére. Lelőhelye ismeretlen, szakmailag közö­letlen. a vásárlás tényét és a tárgy fotóját Buzinkay Péter közli: A Hivatal műtárgyvédelem eredményei 2003-ban. Örökségvédelem VIII. évf. 3. sz. (2004. áp­rilis 6-8.); HATHÁZI 2004, 97., 102. területéről felgyüjtve és rendszerezve az addig ismert példányokat (összesen 19 db-ot), de a kül­földi párhuzamok segítségével az európai kultúr­körbe is beillesztve a tárgytípust. 4 Megállapította, hogy a feliratos csatok idegen eredetűek a közép­kori magyar anyagi kultúrában, gyökereik a nyuga­tabbi Európába vezetnek, és a 13. század közepétől a 15. század elejéig ívelő divatja igen széles körű (más divatcikkeken, pl. gyűrűkön, préselt lemeze­ken is követhető) európai összefüggésrendszerbe ágyazódik. Az egyes darabok előállítási technikája, anyaga és díszítése alapján, időrendi és vagyoni­társadalmi szempontból egyaránt több generációra és belső csoportra bontható, továbbá a feliratok nyelvéből ítélve (mely nem mindig latin) bizonyos „előállító" országok is azonosíthatók. A középkori magyar királyság területén meghonosodott csoport e divatcikk legkésőbbi (14. század második fele­15. század eleje közé keltezhető), főként öntött bronz illetve réz példányokból álló „köznépi" generációja, s gyökerei német területre vezetnek, de német származási helye nem hozható szoros és kizárólagos összefüggésbe sem a német lovagrend, sem a Hanza befolyási övezetével, mint azt — a Kárpát-medencei előfordulások ismeretének hiá­nyában — a német kutatás eddig vélte. A gótikus feliratos csatok európai elter­jedése A feliratos csatok Európa több régiójában is fellel­hetőek: a Victoria & Albert Museum 23 példánya mellett a Louvre gyűjteményéből sem hiányoz­nak. 3 Legnagyobb számban azonban Európa észa­kabbi országaiban — Németország, Dánia, Len­gyelország, Skandinávia és a Balti államok, vala­mint szórványosan orosz, finn és skót területeken — találjuk meg őket: Ingo Heindel 45 lelőhelyről 4 HATHÁZI 2004a, 96-103.; 2004b, 207-220. 5 LIGHTBOWN 1992,491-499.; TABURET­DELAHAYE 1998, 236-237. 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom