Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Raffai Judit: Hagyomány és divat. A szabadkai nők öltözködési szokásai az 1900-as években
tartoztak. Másként öltözött a paraszt, másként a »polgár« - így hívták a kisiparosokat, vasúti altiszteket stb. -, másként az úriemberek. Persze ezeken az osztályokon belül is számtalan fokozat volt.” A fenti idézet arra utal, hogy még ebben az időszakban Szabadkán a ruhának megvolt - a Bogatirjov által kialakított terminológiával élve - a társadalmi hovatartozást jelölő funkciója. A szabadkai korabeli öltözködésre vonatkozó ismereteink szerint, azt mondhatnánk, hogy a soknemzetiségű város esetében célszerű lenne a viseletek nemzeti funkcióinak az áttekintése is. Mindezt a vizsgált anyag (ünnepi alkalomból készített fényképek) alapján leginkább az ünnepi viseletre fókuszálva végezhetjük el.10 11 A szabadkai korabeli társadalom legelőkelőbb rétegét a nemesi családok tagjai alkották. A Vojnichok, a Rudichok, Antunovichok, Pilaszánovichok birtokukat és nemességüket a Habsburg uralkodótól kapták a XVIII század elején.11 A családok egy része Dalmáciából származott, de az általunk vizsgált időszakban már magyar nemesként éltek. „Nemzeti érzelmüket mi sem bizonyította jobban, mint ruházatuk” - írja Korhecz Papp Zsuzsanna a szabadkai Városi Múzeum Vojnich-hagyatékának fényképanyagán található díszmagyar ruhák kapcsán.12 A szabadkai arisztokrácia öltözködése legkevésbé függött a helyi divattól. A múzeumban található fényképek arról árulkodnak, hogy a korabeli európai divat szerint öltözködő hölgyek sokat utaztak. Fényképeiket Bécs, Budapest, Prága, Karlsbad, Marienbad San Remo, Verona, Klagenfurt, Drezda, Gracz, Zágráb, Komárom, Pozsony, Veszprém, Szombathely, Debrecen, Pécs, Baja műtermeiben készítették.13 Feltételezhetjük, hogy ezeknek a városoknak az öltözködési szokásai ruhatáraikra is kihatottak. A nagypolgárság, a kevésbé vagyonos családok, az elszegényedett nemesek, a földbirtokosok nőtagjai a korabeli divatjelenségekről a helyi arisztokrácia öltözékének mintája mellett a XIX. század második felétől kezdve divatlapokból is értesülhetett. Erre vonatkozó utalást találhatunk a Divatcsarnok 1853. évi ötödik számában, ahol tájékoztat arról, hogy a szabadkaiak eleget tesznek a közlöny felhívásának és ezután tudósításokat fognak küldeni a városban lévő történésekről. A cikk névtelen szabadkai írója így folytatja: „Alig láttunk eddigelé egyetlen »Hölgyfutárt« s egy »Délibábot«, pedig oly számos magyar képzett s művelt olvasó közönséggel, mint a miénk, kevés vidéki város dicsekedhetik. - Majd meglátjuk lesz-e nagyobb szerencséje a Divatcsarnoknak?”14 Zimmer Sarolta életrajzában felsorolja a tízes években járatott újságokat. Eszerint ők a Pesti Hírlapra és a Bácsmegyei Naplóra fizettek elő, míg a nagybátyjáék az Új időket, a Divat Szalont és a Tolnai Világlapot járatták.15 A fenti lista a szabadkai Városi Múzeum gyűjteményének és egyes adatközlőknél található korabeli lapok alapján tovább bővül a Bazár, a Tündérujjak, Vasárnapi Újság című lapokkal. Mindezek mellett a nagypolgárság hölgytagjai is elutaztak ruhavásárlás végett más vidéki városokban, vagy Budapestre. A 100 hold földdel és házakkal rendelkező, a Balázs Piri-házba visszaköltözött, özvegyen maradt édesanyjának az 1910-es évekre vonatkozó öltözködési szokásairól így ír Zimmer Sarolta: „Emlékszem, hogy anyuska nagyon szépen öltözködött, s engem is szépen öltöztetett. Tizenegy éves koromig ő varrta a 111 BOGATIRJOV, Pjotr Grigorjevics 1985. 101. 11 GRL1CA, Mirko 2003. 14. 12 KORHECZ PAPP Zsuzsanna 1999. 76. 13 GRLICA, Mirko 2004. 136-176. 14 Divatcsarnok 1853. 5. 15 DAMJANOVNÉ ZIMMER Sarolta 2003. 92. 107
