Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Gatti Beáta: Csátaljai találkozások. Az együttélés képei egy többnemzetiségű faluban
GATTI BEÁTA CSÁTALJAI TALÁLKOZÁSOK AZ EGYÜTTÉLÉS KÉPEI EGY TÖBBNEMZETISÉGŰ FALUBAN Nagyszüleinmek Tanulmányomban egy bácskai település, Csátalja példáján keresztül vizsgálom a népcsoportok, nemzetiségek együttélését a II. világháborút követő időszakban. Arra szeretnék rámutatni, hogy a helyi társadalomban hogyan alakultak és vannak jelen a mindennapokban az otthonteremtő és hagyományőrző metódusok, az együtt élő népcsoportok hogyan reprezentálják identitásukat. E tekintetben fontosnak tartom figyelembe venni, hogy milyen szerepe van ebben az államilag támogatott és részben irányított folklór- és népművészeti mozgalmaknak. Témaválasztásomat több tényező is indokolja. Egyfelől azt tapasztaltam, hogy az itt bemutatandó mentális képek, kiragadott mozzanatok a mai napig élnek a helybeliek tudatában, s részben viselkedésszabályozó erővel bírnak. Másfelől témaválasztásomnak személyes vonatkozásai is vannak, hiszen Csátalján éltek a szüleim, nagyszüleim is, akik bukovinai székely (istensegítsi), illetve magyarországi német származásúak. így a vizsgálódásom, terepmunkám eredménye - Clifford Geertz metaforájával élve - karcolatnak, kéziratnak tekinthető, amelyben a saját helyzetemből fakadó előnyök és korlátok szem előtt tartásával igyekszem értelmezni a tapasztaltakat.1 Csátalja a mai Bács-Kiskun megye területén, Bajától mintegy 20 kilométerre délre fekszik. A környéken először ide települtek németek 1729-ben, majd 1749 és 1764 között újabb családok érkeztek.1 2 A 20. század elejére a környék egyik legmódosabb településének számított. Mélyreható változást itt is a II. világháborút követő időszak eseményei, a különböző népcsoportok politikai erőszakkal végrehajtott telepítései jelentettek. 1944^45 folyamán a menekülni kényszerülő bukovinai (főként istensegítsi) székelyek egy részét Csátalján, Garán és Vaskúton telepítették le. Közben a svábokat a kollektív felelősségvállalás vádjával bélyegezték meg, s a 12.330/1945 M.E. sz. értelmében: .Németországba köteles áttelepülni az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt ”.3 így a csátaljai svábok jelentős része, mintegy 2200 ember 1946-47 során az akkori Nyugat- Németországba került. 1945-ben tiszántúli, gyomai magyar családokat, majd 1947 szeptemberében a szlovák-magyar lakosságcsere alapján felvidékieket költöztettek a faluba.4 1A kulturális antropológia hermeneutikai hagyománya olyan kutatók nevéhez fűződik, mint Clifford Geertz, George E. Mauss vagy James Clifford. Ok hívták fel a figyelmet arra, hogy a kutatás eredménye nagymértékben összefügg a kutató személyével, így érdemesebb a terepmunkát egy szöveg olvasásához, interpretálásához hasonlítani, mint objektív módszerekkel leírni. Lásd bővebben: Clifford GEERTZ: Sűrű leírás. Ut a kultúra értelmező elméletéhez. In: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Budapest, 2001. 2 VÁGVÖLGYI Ferenc 2001. 46-47. 3 TÓTH Ágnes 1987. 34. 4 Lásd bővebben TÓTH Ágnes 1987. 31-57.; KŐHEGYI Mihály-TÓTH Ágnes 1988. 196-283. 143
