Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Gatti Beáta: Csátaljai találkozások. Az együttélés képei egy többnemzetiségű faluban
Ezek a változások nyilvánvalóan nem mentek zökkenőmentesen. A megrázó események, a különféle népcsoportok eltérő gondolkodásmódja, értékrendje, gazdasági és kulturális szokásaik eleinte feloldhatatlan ellentéteknek tűntek.5 Mára látszólag feloldódtak ezek a konfliktusok, azonban az eseményeket átélt emberek a mai napig intenzíven emlékeznek a történtekre - a vélt vagy valós sérelmekre és az alkalmazkodás, barátkozás folyamatára egyaránt. A megélt történetek elemzése módszertanilag hasonlítható a fotográfiában a részleges nagyításhoz: a nagy terep kis szeletének átvizsgálása, az abban ható társadalmi folyamatokkal és problémákkal együtt rávilágíthat a társadalom mikrofizikájára, működési módjára és kulturális szabályrendszereire.6 Vizsgálódásom során ezért a résztvevő megfigyelés mellett az életrajzi módszer tűnt hasznos forrásanyagnak. Niedermüller Péter hívja fel a figyelmet arra, hogy az elmesélt élettörténetek tulajdonképp strukturált énképek, ahol minden esemény jelen időben és a jelenhez való viszonyban történik. így a visszaemlékező számára az elsődleges cél nem a múlt leírása; sokkal inkább a múltbeli eseményeket ruházza fel olyan jelentéssel, amelyek megerősítik a jelent. így az élettörténet legfontosabb feladata, hogy a megtett utat szimbolikusan megjelenítse, az egyén személyes és társadalmi identitásának szimbolikus manifesztációja legyen. Ezért az élettörténetek alkalmasak az életút fontos eseményei mellett a közösség belső normarendszerének, alakulásának rögzítésére is.7 Nyilvánvaló, hogy a fent vázolt telepítések, lakóhelyváltozások során az emberek értékrendje nem alakult át azonnal. Identitásuk legfontosabb építőkövei a hagyományok voltak; és érthető az is, hogy kölcsönös előítéletek, bizonyok korlátok alakult ki bennük.8 A következőkben ezek alakulását vázolom fel a visszaemlékezőim által elmesélt élettörténeti részletek segítségével.9 A legélesebb konfliktusok kezdetben a svábok és a bukovinai székelyek között figyelhetők meg, hiszen ők még a németek kitelepítése előtt, vagyon nélkül érkeztek. Gyakran a svábok házaiba költöztették be őket, ahol gyakran még a nyelvhasználat, egymás megértése is gondot okozott. „Az idősebbektől hallottam állandóan. Tehát voltak kisebb-nagyobb villongások, torzsalkodások. De hát, az az igazság, hogy kellőképpen lenéztek bennünket. Mondjuk, mert hát mi mindannyian szinte egy batyuval jöttünk, mert hát annyit lehette hozni. És én, tudod, megértem az itteni svábságot is, hogy nem szerettek bennünket. Mert hát ők azt hitték, hogy nekik azért kell elmenni, mert mi idejöttünk. Hát nem mi tehettünk róla. Hanem az akkori politikai körülmények meg a háború így hozta. ” „A németeknek ez akkor nem tetszett. Cigánynak nézték a székelyeket a sok gyerek miatt, mert náluk ritka volt hogy csak kettő is legyen. " 5 Vesd össze: VASS Erika 2005. 135-153. 6KASCHUBA, Wolfgang 2004. 181. 7 NIEDERMÜLLER Péter 1988. 387-389. 8 Itt hívnám fel a figyelmet Frederik Barthnak az etnikai identitás határképző stratégiáira vonatkozó gondolataira. Szerinte az etnikai identitás nem a belső vonásokból ered, hanem a különféle csoportok közti találkozások során formálódik és erősödik meg. Az etnikai határok és etnikai tartalmak közti ellentét központi helyet foglal el Barth megközelítésében. Az első az etnikai identitás és korlátainak érzékelését írja le, míg az utóbbi annak lényegét vagy kultúráját. Mivel az etnikai határok közvetlenül kapcsolódnak a szubjektív én-felfogáshoz, az identitás-kialakítás tanulmányozására alkalmasabbak, mint az etnikai tartalmak. Ez azt jelenti, hogy a kultúra változhat, míg a határok változatlanok maradnak, s így inkább a határ az, s nem a tartalom, ami az egyén vagy egy csoport identitását kialakítja. Lásd bővebben BARTH, Frederik: Ethnic groups and boundaries. Oslo, 1969.; Régi és új problémák az etnicitás elemzésében. In: Regio 1996. 13-25. 9 Visszaemlékezőim személyiségi joga érdekében nem közlöm a nevüket. Ezúton is köszönöm nekik, hogy megosztották velem ennek a nehéz időszaknak a történéseit. 144
