Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: A hajósi sváb cselédlányok zsidó családokhoz szegődése a XX. század első felében
Erdős Béláné sem szeretett a zsidó családoknál szolgálni. így emlékezett erre: Mindig nagyságos asszonynak, meg tekintetes asszonynak kellett szólítani a gazdasszonyt. Mindig kiporciózták az ételadagomat, és amikor letelt az egy év, összeszedtem a batyumat, és akkor ő kicsomagoltatta és átnézte, nem viszek-e el valamit. Bántó volt ez nekem, eszembe sem volt, hogy valamit lopjak. A CSELÉD MUNKÁJA A házicselédség életében a munka mindenkor feltétlen elsőbbséget élvezett minden egyébbel szemben. Olyannyira, hogy voltaképpen teljesen kitöltötte a cseléd mindennapjait, és alig hagyott időt és lehetőséget a magánéleti elfoglaltságok számára.5 6 7 A cselédek betanítását, napi munkájának beosztását a gazdasszony, a nagysága irányította. Különösen nagy örömmel fogadta az olyan cselédlányt, akiről tudta, hogy már szolgált zsidó családnál. így nem kellett mindent megtanítania, és nem kellett félnie, hogy a cseléd eltréfliz5 valamit. Volt, akit az idősebb cseléd tanított be a zsidó családnál szokásos teendők elvégzésére. A fiatalabb sváb leányokat gyakran hívták pesztrának. Mendier Ferencné még 15 éves sem volt, amikor egy kalocsai zsidócsaládhoz hívták, ahol egy kislányra kellett vigyáznia. Ruff Antalné szintén Kalocsán cselédeskedett, ahová kicsi dajkának fogadták fel. A mindennapi teendői mellett egy idős, beteg asszonyt is el kellett látnia. Az idősebb leányokat már mindenféle munkába bevonták, mindenesek voltak. Munkájuk egész napi készenlétet igényelt, az ébrenlét teljes időtartamát átfogta. Reggel általában 6-7 óra körül keltek, és este 8-9 óráig is dolgoztak. A napi munkájuk a takarítás, a rendteremtés, a tüzelés, a fűtés, segítés a bevásárlásban, a főzésben, a mosogatás, alkalmanként mosás, vasalás, a jószágok etetése, ellátása, a konyhakert művelése. Egyetlen napi munka is szinte pihenés nélküli hajsza volt. Nádai Ferencné az alábbiakban számolt be egy napi munkájáról: Minden nap 6 órakor kellett kelni. Az első munka, amit el kellett végezni, az udvar és a ház előtti utca felseprése, majd az ágyak bevetése. 8 órakor reggelizett a háziakkal együtt, ugyanazokat az ételeket ette, mint munkaadói. Reggeli után a konyhában segédkezett, zöldségeket pucolt, a nagysága keze alá dolgozott. A hét különböző napjain délután végezték a mosást, vasalást. Fémteknőben, háziszappannal mostak, szenes vasalóval vasaltak. A lakás takarítását legtöbbször ő végezte. A konyhában kőpadló volt, a szobában fapadló, ezeket naponta fel kellett mosnia. Mindig mindent tisztán kellett tartani. Különösen nehéz munka volt a szoba padlójának tisztán tartása. Mendier Ferencné így emlékezik vissza: Kalocsán vikszolni is kellett. Mind a két szobát kellett a lábommal bekenni és vikszolni. Nehéz munka volt. Erdős Béláné sem szerette ezt a munkát. Sükösdön a Stájn zsidóknál kellett vikszolnia: Égett a lábam, úgy kellett dörzsölni. Addig kellett csinálni, hogy csillogjon a padló. Hetente kellett vikszolni. Egyes esetekben a bevásárlás, piacra járás is a cseléd dolga volt. Ott vették meg a zöldségféléket, zöldbabot, borsót és a csibéket1. 5 A kecskeméti Kircz (zsidó) család feljegyzéseiből olvashatjuk, hogy náluk is „a cseléd a konyha és a lakás fontos kelléke volt. A család ellátása majd az egész napot igénybe vette. A cseléd ellátta a lakást, takarítást, főzést végzett. Kis mosást mosott, aprófát készített, vasalt, árnyékszéket súrolt, és naponta a szomszéd kútjáról vizet hozott. Szabad ideje csak a vasárnap déli mosogatás után háromtól este hat óráig tartott”. (Kézirat a Katona József Múzeum Történeti Adattárából, Kecskemét Lszn. 55-62.) 6 Zsidó szóhasználat, elront, összekever értelemben. 7 Hajóson a tyúkokat, csirkéket csibének nevezték. 87
