Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: A hajósi sváb cselédlányok zsidó családokhoz szegődése a XX. század első felében
A zsidó háztartásokban a konyhai munka sokban eltért a svábokétól. Egy esetet kivéve egyikük sem főzhetett. Mindig a gazdasszony sütött-főzött. Stadler Ferencné Baján egy reform zsidó családnál szolgált, akik már nem az ortodox étkezési szabályokat követték, ott a főzés is beletartozott a cselédlány kötelezettségeibe. A többi családnál a cselédlányok csak az alapanyagok előkészítésében, a zöldségfélék pucolásában vehettek részt. Mendier Ferencné így emlékezik: A gazdasszony főzött a konyhában. Én segítettem hagymát pucolni, meg krumplit pucolni. Mindent, amit kelletett az ebédhez, én mindent megcsináltam mellette. Tésztát is szabadott gyúrni, de ő azért mindig ott körülöttem volt. A zsidó háztartásokban nem használtak disznózsírt az ételek elkészítéséhez. Mendier Ferencné elmondása szerint: Nem volt ott zsír semmi. Olyan négyszögletes darab volt, gondolom vaj. Azzal kezdtek azok főzni. Volt olyan zsidó család, ahol szinte a konyha közelébe sem engedték a cselédlányt, aki nem értette, ennek az okát. Azt gondolta, a háziaknak vele van problémájuk. Szintén Mendier Ferencnével történt: Miskén, ott is kellett segíteni a konyhában, de ott mindent a nagysága csinált. Ő olyan tréflir féle volt. Az nem nagyon engedett közel, ahhoz amit főzött. Félt tőlem, vagy mit tudom én? Nem is tudom, hogy főzött. Én ott nem tanultam volna megfőzni. A cselédlányok szerint a legtöbb zsidó háznál ugyanazokat az ételeket főzték hétköznapon, mint a sváb családoknál: zöldségféléket, főzelékféléket - zöldbab-, borsó- és tökfőzeléket -, a húsfélék közül baromfit, főleg csibét és halat. Készítettek túrógombócot, krumplistésztát, grízestésztát, de csináltak krumplis gombócot vagy krumplis kuglit. A volt cselédek elmondása szerint a zsidó családoknál hús mindennap került az asztalra. Stadler Ferencné egy szokatlan jelenséget figyelt meg az ételkészítés során: A rántást ők úgy csinálták, hogy egyszerre többet készítettek, kivettek belőle, amennyi kellett, és a többit félrerakták. Ha kellett, akkor ebből vettek ki újból. A cselédek többsége együtt étkezett a zsidókkal. Stadler Ferencné viszont külön étkezett, a reggelijét egyedül fogyasztotta el a konyhában. Szinte minden reggel tejet és bamakenyeret evett. A legtöbb helyen a tej, még inkább a tejeskávé elmaradhatatlan volt a reggeli asztalról. Nádai Ferencnének még az étel mennyiségét is kiszabták. Ő sem ülhetett az asztalhoz, mindig saját kis cselédszobájában költötte el ebédjét. Az ebéd utáni mosogatás mindig a cselédek dolga volt, de nagyon figyelmesnek kellett lenniük. A tejes és a zsíros edényeket mindig külön köllött mosogatni, és a főzésnél is külön voltak. Külön szekrényben is tárolták őket. Nagyon meg kellett tanulni a sváb lányoknak, hogy melyik edény szolgál a tejes és melyik a zsíros vagy húsos ételek készítésére. Az edények törölgetéséhez is külön törlőruhát kellett használniuk, és semmiféleképpen sem volt szabad összekeverniük. Erdős Béláné szerint még súrolót is külön használtak. Mendier Ferencné egyszer összetűzésbe került miskei munkaadójával. A következő esetet beszélte el: A testvérem jött föl hozzám, hozott anyámtól kifliket. Hát ugye azok meg lettek csinálva úgy, mint ahogy azt mink szoktuk, én még reggel ugye megettem a kávéval. Egy findzsával8 9. Akkor reggel jön ki a nagysága, hogy ... te, Médi mit hozott haza tegnap a testvéröd? Mondom, hát kalácsot hozott. Milyen kalácsot? Mondom kiflit, én még elraktam a kifliket, meg is mutattam hova. De az ő táljuk volt. Azt mondja: És mivel etted ezt? Hát mondtam, a tejeskávéval. És hogyan etted? Hát beaprítottam, és kanállal kiszedtem. Kiskanállal. És így magyaráztam neki. Ez úgy begurult, hogy fogta 8 Ezt a szót tévesen használta az adatközlő, valójában azt akarta közölni, hogy kóserféle. 9 Csészével. 88
