Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Csorba Béla: Temeriniek első világháborús írott emlékei
CSORBA BELA TEMERINIEK ELSŐ VILÁGHÁBORÚS ÍROTT EMLÉKEI Jelenlegi tudásunk szerint két temeriniek által írt, naplószerü dokumentum maradt fenn az első világháború éveiből. Az egyik Frei Antal tizedes feljegyzéseinek gyűjteménye 1917. január elsejétől egészen az év szilveszteréig, sőt, talán néhány beírás már 1918-ra vonatkozik, ezt azonban egyelőre nehéz eldönteni. Frei Antal elmagyarosodott helyi német családból származott, naplóját egy az 1917-es esztendőre nyomtatott, A5-ös formátumú 38 oldalas kalendáriumban (Heti előjegyzések zsebnaptára 1917) vezette, ami a nyomtatvány hátoldalán található bélyegző tanúsága szerint Krausz Ármin fia veszprémi könyv- és papírkereskedéséből származott. A borító belső oldalán ceruzával írt, jókora, szép, olvasható betűkkel olvashatjuk: „E Naptár tulajdonosa Frei Antal Bács Bodrog Megye Temerin.” Frei Antal 1896-ban született Temerinben. A 41. honvéd tüzérezredhez vonult be Veszprémbe, 1915 júniusától már az orosz fronton találjuk, 1917-ben átvezénylik az olasz hadszíntérre, s a háború végéig ott harcol. Kiváló katona lehetett, amire abból következtethetünk, hogy kis ezüst vitézségi éremmel. Bronz vitézségi éremmel és Károly csapatkereszttel tüntették ki, és előléptették tizedessé. Később megbecsült szobafestőmesterként tevékenykedett szülőfalujában egészen élete végéig. Részben ceruzával, részben tintával vezetett feljegyzései általában rövidek, tényszerűek, szemmel láthatólag azt a célt szolgálják, hogy a szerző számára fontos események legfontosabb mozzanatait a feledéstől megőrizzék. Események, személyek értékítéletétől óvakodik - a néhány mondatos beírások, éppen tömörségük miatt, erre egyébként is alkalmatlanok. Műfaját tekintve a másik dokumentum - Kozma József terjedelmes írása - nem napló, hanem visszaemlékezés, de tényszerű pontossága, a helyszínrajzok és a személyleírások plaszticitása alapján egyrészt arra kell következtetnünk, hogy szerzője nagyon jó megfigyelő volt, ugyanakkor valószínűleg nem csupán a memóriájára hagyatkozott világháborús emlékei összefoglalásakor, hanem az eseményekkel egykorú emlékeztető feljegyzéseit is, naplóját is használhatta. Erre azonban nincs semmilyen bizonyítékunk. Kozma József 1897-ben született. Hódmezővásárhelyről Temerinbe vándorolt felmenői között sok az iparos, főként bognárok és asztalosok, később ő is asztalosmesterként tevékenykedik, egy rövid időszakot, a Délvidék Magyarországhoz történt visszatérését követő néhány évet kivéve, amikor állami altiszt. Tizenhét éves korában, részben kalandvágyból, részben hogy pénzt keressen, egy járeki német gazda helyett önként jelentkezik trénkocsisnak. Azonnal a szerb frontra kerül, de ez a kalandja rövid ideig tart. Később Bukovinában, majd az olasz harctéren szolgál, és itt meg is sebesül. Bronz vitézségi éremmel, Károly csapatkereszttel, sebesülési éremmel tüntették ki, mint őrvezetőt. Az orosz fronton egy ideig Andreé Dezső, az ismert újvidéki újságíró és szerkesztő volt a századparancsnoka, akiről visszaemlékezésében is nagy szeretettel beszél. Emlékirata igen becses, igényesen fogalmazott, amellett gyöngybetűkkel írt munka. Terjedelmét tekintve is jelentős, különösen akkor, ha azt vesszük figyelembe, hogy nem értelmiségi foglalkozású személy, hanem iparosember írta: több mint 200 oldal, A4-es formátumú franciakockás papírra írva. 79
