Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)

Csorba Béla: Temeriniek első világháborús írott emlékei

A szöveg egy fél mondatából arra következtetek, hogy Kozma a magyar időkben, tehát 1941 tavaszát követően fogalmazhatta meg világháborús emlékeit. A mű első két oldala nem maradt fenn, s a 204 oldal befejezetlennek tűnő mondatából arra lehet következtetni, hogy az emlékirat több lapja hiányzik (szerencsés esetben talán még valahol lappang).

Kozma munkája lényegében felöleli a világháború teljes időszakát, természetesen a saját élményein és tapasztalatain keresztül bemutatva a népeknek és nemzeteknek azt a Bábelét, amit Osztrák-Magyar Monarchiának hívunk. Magyarokon kívül németek, szerbek, zsidók, horvátok, románok, olaszok, csehek, bosnyákok tűnnek fel a kézirat lapjain. Nemcsak a katonák harctéri szenvedéseivel ismerkedünk meg, de egy-egy élménybeszámoló erejéig azt is megismerjük, hogy milyen volt a hátországi világ, illetve hogy azt hogyan élte meg az angyalbőrbe bújtatott temerini asztalosfiú. Nagyon értékesek a korabeli járeki és csonoplyai svábok mentalitásáról és életviteléről írt sorai, de beleérzéssel és szeretettel számol be a bukovinai románok között szerzett tapasztalatiról is.

Kozma nem foglalkozik sem nemzetpolitikai, sem katonai stratégiai kérdésekkel, hiszen ezekhez a dolgokhoz valószínűleg nem is értett, s kerüli a kor közéletére jellemző közhelyeket. Csak arról mond körültekintő véleményt, amit a saját szenével látott, amit a saját bőrén is megtapasztalt. Jószándék, derű és együttérzés sugárzik szinte minden sorából, és általában kerüli a más nemzetbeliekkel szembeni előítéleteket és sztereotípiákat, s jóindulatát még az ellenséges katonák ábrázolásakor is érzékelteti.

„Nagypénteken hajnalban az oroszok szörnyű lövöldözésbe kezdtek. Persze nálunk azonnal riadó volt. Mindenki elfoglalta a helyét, és vártunk. De nem történt semmi, csak puskalövöldözés, két óra hosszáig. Nagyszombaton csend volt az egész vonalon. Húsvétvasárnap reggel, vagyis hajnalban, az oroszok elkezdtek mint a kakasok kukorékolni, és kiabáltak át hozzánk: ’Nye sztrelaj Pánye’, ’Ne lőjj uram’ - és integettek fehér kendével. Mi nem tudtuk mire vélni ezt, és azonnal jelentettük a századparancsnokunknak, aki tovább az ezred, hadosztály-parancsnokságnak. Onnan kijött egy tiszti bizottság, és az tárgyalásba bocsátkozott az oroszokkal. Ekkor tudtuk meg, hogy az oroszok elzavarták a cárt, és kitört a Kerenszki-féle forradalom, nem akarnak harcolni. És azután megkezdődött a ’komázás’.

Én a tábori őrsön voltam, amikor egy orosz zsebkendőbe kötve egy csomagot dobott át. Először nem mertük kibontani, mert azt hittük, hogy valami robbanó dolog van benne. Mégis, miután láttuk, hogy nem robban, kibontottuk, akkor láttuk, hogy kockacukor és dohány van benne. Kinéztünk a tábori őrsről, és láttuk, hogy egy orosz áll az ő rajvonalukba, egész derékig kilátszik és integet. Kezét sűrűn a szájához viszi és úgy tesz, mintha cigarettázna. Megértettük, hogy cserébe cigarettát vár. Mi is bekötöttünk egy pár cigarettát, ’Magyarkát’, és átdobtuk neki. Ú igen ügyesen elkapta, és széles vigyorgással tisztelegve eltűnt. Mi pedig hozzáláttunk a küldeményt megkóstolni. (...) Húsvét hétfőjén már korán talpon voltunk. Az oroszok már hajnalban daloltak és harmonikáztak, amikor pedig megvirradt, kijöttek rajvonal elébe, és elkezdtek táncolni. (...)

Az egész nap el is telt volna jól, ha az orosz, illetve az oroszokhoz beosztott francia tüzérség el nem rontotta volna az egészet. Délelőtt tizenegy óra tájban, amikor nem is gondoltunk reá, egyszerre két ágyúlövés dörrent el, és a mi ezredzenészeink közelében robbant a srapnel. Mi megdöbbenve néztünk egymásra, mi ez? Talán kelepcébe csaltak bennünket? De ugyancsak meg voltak az oroszok is lepődve. Megnyugtatni próbáltak bennünket, hogy valami félreértés lehet, és hogy csak legyünk türelemmel, majd ők mindjárt rendet csinálnak. Azonnal egy csoport kivált közülük, és az orosz rajvonal irányában eltűnt. Nemsokára azután puska- és géppuska-lövöldözést hallottunk az oro80