Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Rausch Sándor: Köszöntő
Önök történészek, néprajzosok, akik jól ismerik történelmünket. Tudják, hogy volt magyar miniszterelnök, aki öngyilkos lett, mert nem tudta betartani ígéretét és a lelkiismerete nem tűrhette a szószegést és a hazugságot. Teleki Pálról beszélek, aki nemcsak politikus volt, hanem jeles tudós is. Neki tulajdonítják a mondást: „Ahhoz, hogy egymást megismerjük, emberi dolgok kellenek”. Mit érthetett ezen Teleki? Feltételezem, olyan egyszerű dolgokat, mint hogy ismerjük a másik örömét, múltját, mit szeret, mitől fél, miben reménykedik vagy miben hisz. Minél többet tudunk a másik emberről, annál jobban meg tudjuk érteni, annál kevésbé fordulunk felé rosszindulattal és táplálunk előítéletet róla. így van ez egyes népcsoportokkal, nemzetiségekkel, kisebbségekkel is! A tudomány feladata és lehetősége oszlatni a félreértéseket, kimondani az igazságot, s ezzel megszabadítani a balhitektől. Ehhez bátorság is kell, bölcsesség is kell, és talán humor is, amellyel másokhoz közelítünk. Nem tagadható, hogy nemzetiségi kapcsolatainkat a múltból sok szomorú, fájdalmas emlék terheli. Erről is beszélni kell - higgadtan világosan és közérthetően. Már csak azért is, mert amióta itt élünk a Kárpát-medencében, nem volt történelmünknek olyan pillanata, amikor ne osztottuk volna meg életünket más népekkel. Földrajzi helyzetünk is erre predesztinál bennünket. A Duna-Tisza köze Ceglédtől Újvidékig terjedő nagy tájegység, benne a Kalocsai Sárköz, a Kiskunság és a Bácska néprajzilag rendkívül változatos és gazdag világával. Lakosságának nemzeti összetételét a XVIII. századi betelepítések és az azóta is tartó migrációs folyamatok határozták meg, illetve változtatják folyamatosan. A betelepülő népcsoportok, svábok, szerbek, bunyevácok, szlovákok és cigányok szokásai, hagyományai mostanra elfogadottá váltak e térségben. Egymásra hatásuk sajátos kulturális gazdaság forrásává vált, amely e tájegység szellemi és gazdasági életének alakulását jelentős mértékben befolyásolta. A kultúra szeretete, a régió határokon átívelő és sokoldalú nemzetközi kapcsolatai, valamint a hagyományok feltárására és megőrzésére irányuló igény teremtette meg ezeket a nemzetközi tudományos konferenciákat. Fontosnak tartom a hazai és határon túli néprajzkutatók ösztönzését arra, hogy kutatási területüknek ezt a tájegységet válasszák, és ezáltal mutassanak példát a kulturális együttműködésre, egymás értékeinek elfogadására a társadalmi élet minden területén. A tanácskozás életre hívásának célja, hogy az összehasonlító néprajztudomány eszközeivel tárja fel a Duna-Tisza közén élő nemzetiségek gazdag szellemi és kulturális örökségét, mutassa be a kutatási eredményeken keresztül a különböző népcsoportok együttélésének történelmi, gazdasági és kulturális gyökereit, egymásra gyakorolt kulturális hatását. A konferenciát 1991 óta a Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Alapítvány kezdeményezésére a Megyei Önkormányzat és az alapítvány közösen szervezi meg, 2008-ban immár hetedszerre. Azóta számos fontos előadás hangzott el nemzetiségeink már-már elfelejtett hagyományairól. Ez jelentős örökség, komoly forrás a múlt megismerésében és a jelen kulturális folyamatainak megértésében. Sikerült az érdeklődést felkelteni és rangot adni a régió kulturális értékeinek. Előadóink között szép számmal voltak vajdasági, szlovákiai, németországi kutatók, muzeológusok, pedagógusok és néprajzi gyűjtők. Fontos eredménynek tartom azt is, hogy mindeddig lehetőséget teremtettünk a tanácskozásokon elhangzott előadások széleskörű megismerésére, minden alkalommal önálló tanulmánykötet megjelentetésére. 2005-ben Szavak szivárványa címmel jelent meg az utolsó, a hatodik kötet. Tisztelt Tanácskozás! Hölgyeim és Uraim! 5
