Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Rausch Sándor: Köszöntő
A szivárvány jelzi, hogy véget ért a vihar. A szivárvány hidat ver ég és föld közé. Ezt a hidat építgetjük minden őszinte, emberi gesztussal. A híd pillérei a velünk élő kisebbségek megőrzött emlékei, történetei. József Attila írja - és milyen szépen -, hogy az őseink közti harcot „békévé oldja az emlékezés”. Az Önök hivatása éppen ez, emlékeket gyűjteni, emlékeztetni, s ezzel is békéltetni. Vannak emlékek, amelyek már csak néprajzkutatók gyűjtéseiben léteznek. Szent Iván-nap közeleg, ilyenkor a bajai bunyevác lányok koszorút fontak, fejükre tették és átugrották a tüzet, hogy megtisztuljanak és termékenyek legyenek. Ez a szokás ismereteink szerint más népcsoportoknál is sokáig fennmaradt. A felsőszentiváni svábok és bunyevácok ezt a koszorút a házuk tetejére dobták azért, hogy ezzel megakadályozzák a tüzet. Mindez már a múlté, de a farsangi prélók hagyományait például sikerült máig megőrizni és gazdagítani. Nemrég a kiskőrösi szlovák asszonyok élesztették fel a sztrapacska- és a réteskészítés ünnepi szokásait a szlovák napokon. Ezt a rendezvényt - mint minden évben, - most is támogatjuk. Mint ahogyan támogatni fogjuk a roma kisebbségi önkormányzat kezdeményezését saját megyei kulturális fesztivál rendezésére. A hajósi svábok szőlőművelő ügyességét és szorgalmát ismerjük. Most egy, az ivással kapcsolatos dalukat idézem, melyből úgy tűnik szívesen hárították át a felelősséget az égiekre, ha netán többet ittak. A jelenlévők talán ismerik a szöveget, amit most magyarul idézek: „Az ivásra ki szedett rá? / Az ivásra ki szedett rá? / Az égi gazda, ki mindent igazgat, / Az ivásra ő szedett rá. / Az ivás vajon hová vezet? / Az ivás vajon hová vezet? / A mennyekbe föl, hol Péter főnököl, / Ki egy pohár borral köszönt”. Hölgyeim és Uraim! Ha nem is borral, de szívből jövő örömmel köszöntőm Önöket. Eddig a nemzetiségekről beszéltem, befejezésül a tudományos kutatókhoz szeretnék külön szólni. Köszönöm, hogy gyűjtik, mentik és továbbadják évszázados értékeinket. Ebben a mi rohamosan globalizálódó világunkban egyre fontosabb lesz, hogy képesek legyünk átlátható kis közösségekhez is kötődni. Nemcsak tömegkultúra létezik, még vannak, akik tudatosan keresik gyökereiket, tradícióikat. Mert mindnyájan tartozni szeretnénk valahová. Ezt a hovatartozás-tudatot és biztonságérzetet erősítik ezek a tanácskozások. Isten hozta Önöket Baján, a Bács-Kiskun nemzetiségek és kisebbségek otthonában! Rausch Sándor a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés alelnöke 6
