Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Schő MÁria: Népi egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében
Főleg a folyóvíznek tulajdonítottak erős mágikus-gyógyító hatást, mert „A folyóvizet nem lehet megrontani.”5 A falun keresztülfolyó Malom-mocsár (Mihlamarascht) vizét gyógyító víznek (haeils WassrJ mondták. A hátsó pincéknél lévő forrásból ivásra és sebek lemosására vittek haza vizet. Mondták, hogy minden forrásvíz gyógyít. Emberemlékezet óta eljártak a hajósiak a vodicai búcsúra, hajósi szóval: ufs Breannile, vagyis a forráshoz. Ha valaki súlyos betegség után fólépült, azt a hajósi nyelvjárás úgy fejezi ki, hogy túljutott a vízen, ischt nammkamma ibrs Wassr. Aki nem gyógyult föl, az nem jutott át rajta, betegségét nem tudta átvinni a vízen, hat sei Krankid itt nammbracht ibrs Wassr. A mondatot a kolerahalállal kapcsolatban is mondják: kolerabetegségét nem tudta átvinni a vízen, hat sei Kolerakrankid itt nammbracht ibrs Wassr. KRÉTA (KRAIDA) A hajósi nép a krétát nem szenteltette. De vízkeresztkor ugyanúgy használta, mint a szentelt gyertyát szokás. A bejárati konyhaajtó fölé a háziasszony vagy a háromkirályok sorjában odarajzolták a csillagkeresztek (Steannakreuz) közé, mások szerint a boszorkánykeresztek (Hexakreuz) közé a háromkirályok nevének kezdőbetűit: K (Kaschpr) - M (Melchr) - B (Balthasr). Egyetlen mágikus vonalvezetéssel, a kréta fölemelése nélkül kellett megrajzolni a boszorkány csillagokat, melyek a boszorkányok elleni védelmül szolgáltak. Főleg akkor volt ez fontos, ha gyermek született a házban. Két boszorkánycsillagot a hajósi bölcsőkre is festettek a krisztusi IHS jelkép két oldalára. Alacsony házakban a mestergerendára is rajzolták. A két-három jel és három betű sorrendje többféle lehetett.6 De az évszám melléírása nem volt szokásban. SÓ ÉS FOKHAGYMA {SALZ AND KNOBL) Szentelményjellegűnek tartották a háromkirályok napján a vízszenteléssel együtt megszentelt sót és fokhagymát. Az asszonyok a misére egy bögrében sót, benne egy fej vagy csupán néhány gerezd fokhagymát is vittek magukkal. „A só kultikus és mágikus jelentőségét legfőképpen a sószentelésben nyeri el.”7 A megszentelés után a templomajtó mögötti szenteltvíztartó dézsába is szórtak az emberek a sóból, mert ez a só ad a víznek erőt. A fokhagyma és a só a torokbetegségek gyógyítását szolgálta. Ételbe tették, de adták a beteg állatoknak is takarmányban vagy ivóvízben. Egyesek a torok- vagy fülgyulladásra használt meleg sóba is tettek a megszentelt sóból. A megszentelt fokhagymagerezdet az istálló küszöbe alatt egy lukba helyezték a boszorkányok ellen. Hát, buta dolog, mégis csináljuk. A szenteletlen sóra is úgy tekintettek Hajóson, mint egyikére a „három legfőbb fehér adománynak”.8 Az ágyba vizelő gyermeket átküldték egy fakanálra való sóért a szomszédasszonyhoz, aki háromszor megcsapta a fakanállal Itt-5 BEITL, Oswald A. Erik - BEITL, Richard 1996. 938. 6 Vagy K * M * B; vagy: három boszorkánykeresztek, mindig a betűk előtt; vagy a boszorkánykeresztek a betűk elé, közé és végére; vagy a három betű mögé egy-egy f; vagy csak x-szerü keresztek (Kreuz). 7 BEITL, Oswald A. Erik - BEITL, Richard 1996. 691. 8 BEITL, Oswald A. Erik - BEITL, Richard 1996. 551, 691. A német néprajz három fehér adományról beszél: a lisztről, a sóról és a tojásról, melyekkel a boszorkányt el lehet űzni. Hajóson mindháromnak az adományozását gyakorolták. Ld. ehhez a 14. lábjegyzet vonatkozását. 58
