Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Schő MÁria: Népi egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében
Talán a búzának és a víznek hozott áldozatról volt szó abban az esetben, amikor Márk napján a búzaszenteléssel egyidőben a megszentelt sóval megsózták a búzát (d Frucht salza) és a vizet. A búzát meg kell sózni, akkor lesz szép. A víz megsózása is háromszorra történt. Fia elhaladtak valami víz mellett, akkor oda beleszórták. Állítólag ittak annak a pataknak (Enslgraba) a vizéből, melybe a sót dobták, mert olyan tiszta vize volt - így tehát végeredményben szentelt vizet ittak. A nyelvjárásban a víz megsózására nincs kifejezés. A SZENTELT BOR (GWIEHANA WEI) A borszentelés napjára vonatkozóan nem egyértelműek a visszaemlékezések. A legtöbben úgy emlékeznek, hogy Hajóson nem a karácsony utáni János-napon (Johannistag) végezték, hanem vízkeresztkor. A miséről hazatérve családanya a borból a következő szavak kíséretében töltött minden családtagnak: Seng Gott, Sankt Johannis Seaga, Iff / Áldjon Isten, Szent Jánosáldás, ttt-/ Az áldás szövege jelzi, hogy eredetileg János-napi köszöntő volt. Muszáj volt inni belőle, hogy egészségesek maradjanak, és ne kapjanak torokfájást a következő évben. Három kortyot ittak a fft dicséretére. Aztán a padláson meghintették vele a búzát és a kukoricát. Ügyeltek arra, hogy maradjon a parasztudvar állatainak, és jusson belőle a kútba is egy-két csepp. Sőt öntöttek a pincében minden hordóba, hogy egész évben megszentelt bort ihassanak. GYERTYA (KEZA) A gyertyaszentelés Hajóson Mária** fénylő napján (dr Maria iahran healla Tag) történik. A fény napját (Liachtmeass), február 2-át így is nevezték. A ma ismeretes gyertyákon túl száz évvel ezelőtt voltak ún. viasztekercsek (Wachsstock) is. Ezeket a csuklójukra tekerve mentek az asszonyok a misére. Ha valakinek halottja volt, a gyászidő leteltéig viselte a misén a tekercset. Az esküvői ceremónia alatt a keresztanya is magán hordta. Az esküvői szertartás alatt az oltáron megingó vagy eldőlő gyertya az egyik fél korai halálát vetíti előre. Mások szerint: Ha kialszik a gyertya, annak a párnak nem lesz jó házasélete. Gyertyát gyújtottak mindkét virrasztáskor ( Wacha): a haldokló mellett is és a halott mellett is. Ameddig a virrasztás tartott, addig nem a lámpa égett, hanem a gyertya. A halott mellé a koporsóba is került gyertya (és gyufa), hogy megvilágítsa a túlvilágra vezető utat, és világítson neki a túlvilágon is. Többek szerint a világvégén nem fog fény világítani, nem lesz világosság, csak azok a gyertyák fognak égni, amiket gyertyaszentelő napján szenteltek meg. Azért kell ezt a Mária-iinnepet megtartani, és gyertyát szenteltetni, hogy akkor legyen fényességünk. Némely vallásos összejövetel nélkülözhetetlen kelléke volt a gyertya. Mindenszentekkor, egyesek szerint annak előestéjén, mások szerint mindkét napon. Mindenki az asztalra tette a gyertyáját, ami addig égett, míg az imádkozás tartott. Az ima végeztével a gyertyákat eloltották, de az asztalon hagyták, és másnap reggel újra meggyújtották az ima idejére. Természetesen a családi síroknál is égtek-égnek gyertyák a halottakért. 9 9 A Mária nevet Hajóson egyedül az Istenanya viseli. A Mária nevű földi asszonyok a Miade névre hallgatnak. 59
