Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Schő MÁria: Népi egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében
muki Szent Jánoshoz kötődő szentbúcsún szentelt víz volt a János-víz, a Johanni(s)wassr. Ma a szentbúcsún nem történik vízszentelés. Többnyire a királyvizet vagy a János-vizet említik, a húsvéti vizet ritkábban. A szenteltvíznek gyógyító, gonoszűző és rontást megelőző funkciójában hittekhisznek az emberek. A szentelés után otthon Iff pár cseppel meghintették a családtagokat, bespricceltek a ház minden helységébe, minden ólba, a kút vizébe is, hogy megszentelődjön minden és mindenki, továbbá hogy a villámcsapás kárt ne tegyen az emberi lakóhelyben és környékén. Szenteltvíztartó ( Waihkriagle) minden házban volt. Nagyon régen imát is mondtak a szenteltvíztartó dicsőítésére: Heiliger Weihbrunn von Gott, (Isten szenteltvíztartója, bist ein Ursprung von Gott, Istentől eredeztetett, bist ein geweihtes Wasser, vized megszenteltetett, lösche aus meine Sund und Laster! oltsa ki minden vétkemet.) A temetőben minden síron állt a sírkereszt előtt egy kis üvegben szenteltvíz, hogy legyen a síron akkor is szenteltvíz, ha a látogatók nincsenek is ott. Ha a családnak két sírhelye volt egymás mellett, akkor mindkét sírhanton volt. A temetői látogatáskor az összes családi sírt meghintették. Sírszentelést (Grdbrwaiha) 1988-ig lehetett utoljára kérni. A család mindig az utolsó halottja sírjánál kérte a beszentelést. Ház- és kriptaszentelést (Haus/Gruft auswaiha/ eiwaiha) gazdagabbak kértek. Állatszentelésre kivételképpen vállalkozott a plébános. A pap emberek megszentelésére is használta a szenteltvizet, de kevés esetben, és a falu tudta nélkül. Az egyik édesanya másodszülött kislányát a plébános megszentelte, mikor nagylánya hirtelen meghalt. Ám a népi gyógyászatban előszeretettel alkalmazták. Az álmatlanságban szenvedő gyermek gyógyításakor a gyógyító szenteltvízzel háromszor keresztet vetett magára, a gyermeket meztelenre vetkőztette, háromszor áttolta a létra fokain, oda, vissza, majd megint át, és mindannyiszor meghintette szenteltvízzel. Ha az állatokkal történt valami, átvezették az istálló küszöbére fektetett és szenteltvízzel meghintett kötényen vagy a köténykötőn. Ha kőeső, vagyis jégeső tévedt a falu fölé, fft szenteltvizet hintettek az esőbe. Szenteltvízként emlegették a hajósiak a temetéskor aláhulló esőt. Ez a halott nagyon sok szenteltvizet kapott, ezt még az Isten is szerette, azért esik ennyire. Aki akkor halt meg, mikor esett, és ha csak csöpp esett, annak az Isten máris lemosta minden bűnét. Hajóson vannak még emlékek arról, hogy elődeik mindenfajta vizet szentnek tartottak „Az összes pogány kultusz közül a víz kultusza maradt meg a legteljesebben.”3 A víz életet adó és megőrző erejéről tanúskodnak az alábbi hagyományok. A gyöngén fejlett gyermeket kilenc vason át fürösztötték meg (dur nei Aisanr bada): kilenc vasat tettek a vízbe, amiben megfürdették. A szilveszter esti rituális mosakodás archaikus szokást idéz. Szilveszterkor a lavór vizébe áldozatot dobtunk, egy-két fülért. És abban a vízben mindenki megmosakodott, amiben az áldozat volt. A víz megőrzi a test halála után a lelket. Mikor valaki vízbe fulladt, azt mondták, hogy a lelke addig fog élni, míg azon a helyen víz van, ahol meghalt,4 És: Nem kell félni a vízben, ha az Isten/Jézus szeme van benne. 3 BEITL, Oswald A. Erik - BE1TL, Richard 1996. 937. 4 BEITL, Oswald A. Erik - BEITL, Richard 1996. 938. Fordítás: A vízben és a folyóban lakoznak a vízbe fúltak lelkei. 57
