Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Gatti Beáta: Csátaljai találkozások. Az együttélés képei egy többnemzetiségű faluban
„ Volt osztálytalálkozó, s az Orosz Ernő bácsi hozott egy régi osztályképet. Olyan érdekes volt, hogy a sváb gyerekek mamuszba voltak, s az összes székely gyerek mezítláb. De mi gyerekek, ugyanúgy barátkoztunk egymással. ” Az első vegyes házasságokat nehezen fogadta a közösség. Erre így emlékeznek vissza adatközlőim: „A házasság a legkényesebb téma. Mert ha nem jól sikerül, könnyen lehet mást okolni. Sok helyen volt olyan, ahol azt mondtak, hogy nem lehet. Vagy éreztették, hogy nem tetszik a házasság. De annak idején azt úgyis tudták a faluban, beszédtéma volt. ’’ „Amikor mi házasodtunk, akkor nemigen volt még ilyen vegyes házasság. Alig volt egy pár ilyen a faluban. Az hogy ez így felszabadult, hogy nem baj, hogy ez sváb, ez magyar, ez ilyen, azt hiszem azt a rendszer is hozta magával, mert ugye elvették a házakat, a földeket, meg a kitelepítések aztán, s ez egy szintbe hozta az embereket" „Nekem voltak sváb származású osztálytársaim, barátnőim. Mi, valahogy a gyerekek ezzel nem foglalkoztunk. Mikor felnőttünk, akkor jöttek ezek a dolgok úgy elő. Én is egy vegyes házasságban élek, a férjem sváb származású. Azért apám eleinte nem örült ennek. Egyszer a nagymama is, a férjem nagymamája kérdezte a postásunktól, hogy na, ki vagyok, mi vagyok. Akkor volt neki egy olyan félő megjegyzése, hogy csak nem csángó fa leendő feleségj? És akkor ez a postás bácsi mondta nekem ezt, én meg akkor mondtam neki, hogy de igenis, csángó a javából! (...) Mivel én vegyes házasságban vagyok, lehet, hogy jobban meg is értem őket. Mert ők is egy életen át dolgoztak, és akkor itt kellett hagyni mindent egyik napról a másikra. Annyiszor beszélgettünk már erről, hogy mennyi közös dolog van a székelyek meg a svábok életében! ” A fentebb már említett másik körülmény, ami elősegítette a békésebb együttélést a Termelőszövetkezetek összevonása volt. Csátalján kezdetben az ott élő népcsoportok szerint négy termelőszövetkezet működött. Ezek a következők voltak: Új Tavasz (svábok), Gábor Áron (bukovinai székelyek), Budai Nagy Antal (gyomaiak), Kossuth Lajos (felvidékiek). Az eseményekről így meséltek visszaemlékezőim: „Mink, ugye, a németektől elvették a szőlőt, földet, mint nem tudtunk tsz-t alapítani. Na nem baj. Kaptok ti földet. Addig-addig, míg a téeszbe beálltunk. Akkor lett az Új Tavasz, 42 család volt benne. Az akkor nagyon jól ment, mindenki olyan szorgalmas volt, olyan tiszta volt, a szőlő mindig bepermetezve. Ez ment egész 61-ig. És akkor az lett a járásba a közös téesz, mikor összevonták őket. (...) A másik három nem ment olyan jól, főleg a Budai. A fölvidékiek meg olyan urasak voltak. A Gábor Áron, az még úgy ahogy. Na akkor mind a négy tsz, 400 taggal, az egész határ egybe ... Akkor aztán jobban ment. A németek dolgoztak, s a többiek is eltanulták. Mikor minden járásba így kiértékelték, hogy hogy megy, akkor megkaptuk a Kiváló Termelőszövetkezei díjat. " „ Ezzel nem nagyképíísködni akarok, mert én sváb vagyok. De ott kezdődött minden úgy helyreállni. És a legrosszabb földeket természetesen mi kaptuk, mert hát velünk lehetett akkor ilyet csinálni, nem mertünk szólni. S egy-két éven belül azok lettek a legjobbak. Mert hát a németek szorgalmasak voltak. Akkor, amikor ezt látták a falu meg az ország nagyjai, hogy ez így nem jó, akkor próbálták összevonni a téeszeket. Itt Csátalján is úgy történt, s akkor maradt az Új Tavasz, mert hát az volt a legerősebb. Akkor már szabadott nekünk is németül beszélni. Tulajdonképp a kényszerűség rávitt, hogy békés együttélés legyen. " 1990 utána vált könnyebbé a telepítések során egymástól elszakított rokonok, barátok találkozása is. Eleinte főként a Németországban élők jöttek vissza Csátaljára. Ezek a találkozások szintén enyhítettek a kialakult előítéleteken, hiszen a beszélgetések során 146
