Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Székelnyé Kőrösi Ilona: A cigányság a társadalmi munkamegosztásban
helybeli cigányzenekar közreműködése nélkül. (Ilyen volt pl. még a Hírős Hetek keretében rendezett gyermekfelvonulás is) Az újsághírekben talán legtöbbször Zsákai Laci szerepelt. A harmincöt egyesületi alapító tag közül mindössze tíz személynek volt cigányvárosi címe, a többiek részben a környékbeli utcákban épült saját házaikban laktak, részben belvárosi utcákban, mint pl. Nagykőrösi utca, Bocskay utca, László Károly utca, Fráter utca; Farkas Károly prímásnak pedig a lakóhelyeként is a Beretvás szállodát jelölték meg. (Ők kivétel nélkül a romungro csoporthoz tartoztak.) A két világháború közötti évek egy ideig kedveztek a cigányzenészek működésének (vendéglőbe járás szokása, „magyaros” rendezvények, idegenforgalmi programok), a gazdasági világválság éveiben tönkrement vendéglők, kávéházak közül azonban nem mindegyik tudott talpra állni, ezzel a cigányzenészek munkalehetősége is csökkent. Az 1930-as évek helyi társadalmának és az itteni cigányság történetének egyik legfontosabb dokumentuma a Cigányváros lakóinak 1936-ban készült névjegyzéke, amely 843 nevet tartalmaz. Nem a teljes kecskeméti cigányság összeírása ez, csak az egy helyen lakó, a telepi körülmények között élő cigány családoké. Róluk viszont teljes képet ad foglalkozás tekintetében is. A 843 személy közül gyermek 162, iskoláskorú gyermek 164. Közülök kilencen kerültek menhelyre a nyomorúságos körülmények miatt. Háztartásbeli, háztartásvezető megjelölés található 53 személy esetében, háztartásvezető + napszámos 66 személy, napszámos 94, földműves-napszámos 29 személy. Mindezek nyilván a saját háztartás vezetését és alkalmi munkavégzést, napszámba járást jelentenek. 27 személynél tüntették fel, hogy szegénygondozásban részesül. A rendszeres munkavégzést folytató felnőttek alig néhány munkalehetőség közül választhattak. A keresők között volt 48 zsibárus, 15 tollhajhász, 10 vászonárus, 10 vályogvető, 9 drótos, 8 edényárus, 3 takarítónő-bejárónő, 3 kintornás, 3 szobafestő, 2 szatócs, 2 fuvaros, 2 cipészsegéd, és 1-1 esztergályossegéd, hentessegéd, mindenes, állványozó, szűcs segéd, kovács, bádogos, faragó, kocsis, körforgós, kéményseprő, esemyős, zöldségárus, piaci árus, piaci tejárus, cukorárus. Megemlítenek 6 segítő családtagot, ezek minden bizonnyal a rendszeres ipari-kereskedelmi foglalkozást végzők tevékenységeihez kapcsolódtak. A cigányság egyik leggyakoribb régi foglalkozását 97 személynél jelölték meg: ennyien vallották magukat, zenésznek, muzsikus cigánynak. Mivel ők valamennyien a Cigányvárosban éltek, és tudjuk, hogy az egyesületbe tömörült cigányzenészeknek is - akik többnyire nem itt laktak - nehéz volt megtartani a munkájukat, feltételezhetjük, hogy a cigányvárosi zenészeknek nem vagy csak alkalmi munkájuk volt.8 Ezekben az években a korábban a cigánysághoz köthető, régi hagyományokra épülő munkák és szakmák, kézműves iparok, mint a kovács, a rézműves, a kolompár - kiveszőben voltak, és még lókupec is egyre kevesebb volt közöttük. Az 1930-as években a város néhány új üzemében sok új munkahelyet teremtettek a cigányok számára, így például a konzervgyárban, a hűtőházban, és szinte kizárólag ők dolgoztak a baromfifeldolgozóban. „ ...Hogy a cigányból jó munkás válhat, bizonyítja a kecskeméti baromfikoppasztó sereg. A hivatalos hatóságon múlik, hogy lassan ez a népréteg munkás, szorgalmas osztállyá változzék ... Lassan kiűzik a Cigányvárosból is a munkaiszonyt, és az anyaváros lakói beállnak a város munkás csoportjába. Ezért is kell, hogy emberi hajlékot teremtsünk, biztosítsunk számukra" - olvashatjuk egy korabeli újságcikkben, amely arról is tudósít, hogy az akkor még élő gyakorlatként létezett cigánybírói intézmény a munkalehetőségek megszerzésében is segített.9 8 BKMÖL XV. 36. 1542. sz. Vegyes Okiratok Gyűjteménye. Cigányösszeírás 1936. ’Kecskemét és Vidéke 1939. január 30.; Székelyné Körösi Ilona: A körúton kívül. - A város déli peremén. Kecskeméti Szemle 1989. június. 26-28. old. 129
