Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

igazi becstelenségnek nem a lopást és rablást, hanem a cimborák elárulását és megcsalását tartják.

Állandóbb cimborái voltak Török Samu és Tóth Jóska, mindkettő híres lovas és rettegett betyár. Mikor marhára volt szüksége, rendszerint ezekkel szövetkezett. Lóra kaptak, átmentek a Tiszán, meglepték a legelső gulyát s kiszakítottak belőle annyit, amennyire éppen szükségük volt. Mindannyiszor röviden végeztek s a pásztorok megfélemlítésére kevés szót vesztegettek. Egy ilyen rablás történt 1842. évi október 1-én a hódmezővásárhelyi határban. Napnyugtakor négy lovas kelt át Algyőnél a tiszai kompon. Két pásztor látta, amint a Tisza felől gyors ügetéssel a kopáncsi pusztának haladtak.

Itt egy nádas közelében Héjjá István, Csákó András és Molnár István őrizték több vásárhelyi gazda marháit. Egyszerre lódobogást hallanak s a következő pillanatban négy lovas vágtat elő a nádas mellől. Mindegyiknél karikás ostor volt, vállukról karabély függött alá. Kettő megállt a nádasnál, a harmadik a marhához, a negyedik a pásztorokhoz lovagolt.- Hallgass, ne szólj, egyet se pisszenj! - rivalt az utóbbi Csákó Andrásra, mellének szegezve pisztolyát.

Eközben a nádas mellől is előugratott az egyik s a másik pásztor mellett teremve, rákiáltott:- Egyet se kukkanj! - társához pedig, ki ezalatt a csordát szétkergette, e szavakat intézte: hajtsd a marhát.

Erre a negyedik is a szétkergetett csordához lovagolt, a marhák közül tizenöt darabot kiválasztottak, ezeket közrefogták s a Tisza felé gyorsan elhajtották. Két kolompos ökröt azonban útközben visszahagytak. A komp már készen várta őket a Tisza-parton s rövid idő múlva az egész marhaszállítmány a szegedi földön volt.

Másnap kinyomozta a rendőrség, hogy a rablott marhát a szegedi földre vitték s minthogy a pásztorok a rablók közt Török Samut és Füsti Molnár Pált fölismerték s minthogy köztudomású volt, hogy az előbbi Rózsa Sándorral összeköttetésben állott: a szegedi kapitányt is fölhívták, hogy a rablók kézre kerítésében közreműködjék.

Kotolár Miklós szegedi kapitány már a vásárhelyi rablás előtt szemet vetett Rózsa Sándorra és Török Samura, elhatározván, hogy

66