Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

kocsira, Dragon Gáspár kocsis a lovak közé csapkodott, de vesztére, mert a rablók egyike, kétcsövű fegyverével, rögtön agyonlőtte. A lovak azonban megbokrosodván, tova ragadták a kocsit s a rablók zsákmány nélkül voltak kénytelenek szétoszolni.

Mialatt ezek történtek, Szeged város és több száz folyamodó kegyelmet kért Rózsa Sándor részére. A rablóvezért ekkor még régi nimbusza környezte, s minthogy a közvélemény egy része politikai mártírnak is tartotta: 1868 április végén csakugyan kegyelmet nyert.

Péterváradról tért vissza szülőföldjére s bámulva tapasztalta az itt történteket. Azonnal belátta, hogy ez a rablóvilág már egészen más, mint aminőből öt-tíz évvel előbb kiragadták. Fölismerte a baj nagyságát és felajánlotta szolgálatát a kormánynak és hatóságnak.

Csendbiztos akart lenni, s minthogy ajánlatát nem fogadták el: rablóvá lett. Nem is volt ez olyan nagy különbség abban az időben, mint aminőnek most tetszik. Hiszen Rózsa Sándor is egy rendőr közvetítésével jutott a bandába, mellyel 1868. november 14- én és december 8-án Félegyháza és Pusztapéteri között a vasúti merényletet, november 20-án a perjámosi, 1869. január 6-án pedig a törökkanizsai Huszágh-féle rablást elkövette.

Ez volt a rablóvezér s a vele szövetkezett banda utolsó cselekedete, mert időközben egy nagyobb hatalom jelent meg az alvi- déken, mint az övék. Ez a hatalom Ráday Gedeon gróf, királyi biztos és jól megválasztott személyzete volt.

A királyi biztos az 1869-ik év elején kezdte meg működését s néhány év alatt már együtt volt az egész alföldi rablóvilág - a szegedi várban.

Ott várta Rózsa Sándor is a földi bírái utolsó ítéletét.- Miért nem tettek meg csendbiztosnak, - szokta mondani. - Becsületes ember lettem volna.

Ki tudja, nem volt-e igaza? ... A sors könyvében azonban másként volt megírva.

Rózsa Sándor betyárnak született, - s a börtönben kellett elvesznie.

46