Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
IV. A szegedi vár Ahol ma fényes paloták díszlenek, a Tisza partjának azon a részén, hol a Stefánia-sétaút húzódik el: ott állott még 20 évvel ezelőtt is, egész a nagy árvízig, a szegedi vár. A krónikások szerint már az Árpád-házi királyok alatt megvolt, a vegyesházbeli királyok alatt pedig fontos szerepet játszott ez az erősség. Vezérek és királyok fordultak meg benne, sőt Zsig- mond király neje, Borbála királyné is gyakran ott farsangolt fényes udvarával. A mohácsi vész után Szegedet is megostromolta, várát pedig erősen megrongálta a török. Később elfoglalta és újra felépíté a romvárat. „Csuda-bölcsen rakták" - énekli Tinódy erről az építkezésről, „kinek mása nincsen, mondják, az országban". Ettől kezdve török basák székeltek benne egész a török iga lerázásáig. A törököt ekkor a német, a félholdat a kétfejű sas váltotta fel, - a vár azonban lassankint elvesztette hadi jelentőségét. A XIX-ik században már csak kaszárnyának és börtönnek használták. Az osztrákok ide zárták a politikai foglyokat, kiket per nélkül tartottak fogva a kazamatákban. Ezalatt mindinkább pusztulnak a vár erődítései és épületei. Már kaszárnyának is alig volt alkalmas s közel állott az idő, hogy végleg eltöröljék a föld színéről. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, még egy nagy szolgálatra volt hivatva. Az 1868. év végén elkezdték tatarozni és javítgatni. A lakatlan épületeket használhatókká tették, a bástyák alatt elnyúló kazamatákban9 kőművesek falakat húztak, asztalosok és lakatosok nehéz ajtókat helyeztek az új zárkákra. A kifelé nyíló ablakokat deszka-ellenzővel látták el, mely csak felülről bocsátott be egy kis világosságot. Szóval: minden előkészü9 Kazamata: a vár fedett, bombák ellen megerősített folyosója. 47
