Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

A magyar kormánybiztosokat mindenütt császári biztosok váltották föl. Szeged is megkapta a magáét, ki érdemet vélt szerezni az által, ha a többi fölkelők között Rózsa Sándort is elfogatja.

November egyik éjjelén három biztos és tizenkét császári katona szállotta meg Tari Pál tanyáját, hol Rózsa Sándor tartózkodott. A biztosok Bodó Katával, ki elébük jött a házból, félrehúzódtak, a katonák pedig elállották a bezárt ajtókat.

Rózsa Sándor eközben fölszerelte magát, mindkét kezében egy-egy ötcsövű pisztolyt szorított s a házban vele volt kisfiát maga elé állítván, meghagyta néki, hogy mikor jelt ád, hirtelen tárja ki az ajtót.

A katonák éppen egymás mellé sorakoztak, mikor az ajtó fölpattant s onnan csaknem egyidejűleg több lövés dördült el.- Félre, aki magyar! - hangzott a kilépő betyár harsány szava oly elementáris erővel, hogy a katonák önkénytelenül meghátráltak. Mintha egy egész csapat tört volna elő a kis tanyai házból, olyan rémület fogta el a katonákat, kik közül Rózsa Sándor két lövésére ekkor már ketten vérükben feküdtek.

Rózsa Sándor most az istállóhoz ment, felkapott lovára s villámgyorsan eltűnt a sötétben. Aminek elvesztését Osztrovszky előtt fölpanaszolta, visszaadta neki balvégzete. Ismét király lehetett a betyárok között.

83