Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

már különben sem lehetett volna jó módjával együtt-tartani, mert a pásztorok és csikósok a karácsonyi számadásra hazakívánkoztak.

Az 1849-ik év elején már az alsóvárosi nagyménes számadócsikósa volt Rózsa Sándor. A szegedi gazdák örömmel bízták rá a ménest, mert az ő keze alól bajos lett volna valamit ellopni vagy elrabolni.

A tisztességes élet, melyet az időben folytatott, párosulva harci dicsőségével, nagyra növelték tekintélyét a közlakosság előtt. Sokan valóságos hatalmat véltek rejleni személyében. Ezért egy városi képviselő, midőn a közgyűlés őt valamely tárgyban leszavazta, azzal a fenyegetéssel hagyta el az ülést, hogy majd megmondja ő ezt Rózsa Sándornak.

Nem is mert vele bárki is kikötni, - sőt a hatóság rendeletéire sem sokat hederített.

Egy ízben Szpeletics Bódog szabadkai kormánybiztos megkereste Osztrovszky Józsefet, a szegedi kormánybiztost, hogy küldené át hozzá Rózsa Sándort, mert szüksége volna reá és csapatára. Osztrovszky utasította a városi kapitányt, hogy rendelje be hozzá Rózsát, de a kapitány egy sikertelen kísérlet után azzal számolt be, hogy nagy úr az, nem jön be az ő rendeletére.

A kormánybiztos erre a polgármesternek adott ki szigorú parancsot, ki azután egész tekintélyét latba vetve, beállította a kormánybiztos elé a csikós számadót.

Osztrovszky megkérdezte, hogy miért van itthon, holott a csatában volna a helye. Hisz a bűnbocsánatot csak azon föltétel alatt nyerte, hogy a hazáért harcoljon. Szedje össze tehát csapatát és menjen át Szabadkára, hol reá most szükség van.- Tudom, uram, hogy mivel tartozom, - feleié Rózsa Sándor, - hanem a csapatot nem bírom összehozni. Mikor még betyár voltam, király voltam a betyárok közt, de mióta becsületes ember vagyok, kutyába se vesznek.

Tehát csak személyes szolgálatát ajánlotta föl. Szpeletics azonban időközben mást gondolt s a dolog abbamaradt.

Rózsa Sándor továbbra is megmaradt számadó csikósnak az alsóvárosi ménesnél. Itt gyakorolta hatalmát a pásztorok és csikósok fölött s itt volt akkor is, mikor a szabadságharc véget ért.

82