Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

1848 előtt tehát a parasztnak föllebbezési joga nem volt, de az ő terhére a legfelső fórumig lehetett föllebbezni. A felső bíróságot azonban, mint látjuk, akkor sem nagyon bántotta a gyorsaság. Nyolc egész év kellett ahhoz, hogy a fennforgó ügyben jogerős ítélet keletkezzék.

Ezalatt Török és Füsti Molnár, kiket az elsőbíróság fölmentése folytán szabadlábra helyeztek, tovább folytatták a betyáréletet. Rózsa Sándorhoz azonban ekkor már nem csatlakozhattak, mert ez időközben Veszelka Imrével és Tóth Jóskával lépett szorosabb cimboraságba.

A gulyák és ménesek biztosságát most már főleg ez a három lovasbetyár veszélyeztette. Legszívesebben a vásárhelyi és makói határba csaptak át. Az utóbbi helyről egy ízben 18 darab marhát, egy más alkalommal 24 darab negyedfű üszőt hajtottak el.

A pásztorok mindegyik esetben jelen voltak, de az ellenállást meg sem kísérelték. Csak Erdei Sámuel, az utóbb említett negyedfű üszők tulajdonosa, volt elég merész a lovasokkal szembeszállni.

A csordája felé vágtató három lovast csendlegényeknek nézte, de mikor közelről meglátta, hogy képük nádszénnel van befeketítve, vasvillával készült az ellenállásra. Ezt észrevették a betyárok, egyik hozzáugratott.- Azt gondolod, makói ember, hogy azért jöttem, hogy nem hajtok, - ne gondolt, mert hajtok!- Nem hajtasz, nagyszakállas! - vágott vissza Erdei, de a nagyszakállas akkor már otthagyta őt a faképnél. Hiába hadonászott vasvillájával, hiába kiabált és káromkodott: a három lovas oly ügyesen és oly hirtelen meghajtotta a csordát, hogy ezzel szemben minden ellenállás tehetetlen erőlködésnek bizonyult. Az üldözésben is messze elmaradt Erdei a rablók mögött. Pedig ezúttal nem is kompon vitték át, hanem átúsztatták a Tiszán a rablott marhát.

Hogy honnan és mit raboljanak: ennek rendszerint alkalmi oka volt. Egy ízben Turányi nevű zentai gazda szólította föl Rózsa Sándort, hogy lopják el a szomszédja ökreit, kinek haragosa volt. Rózsa Sándor ennek folytán egy éjjel másodmagával meghajtotta Majoros Péter csordáját s abból 12 darabot elvittek. A pásztorok látták ezt, de ellenállás nélkül meglapultak.

68