Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
- Mikor Csonka Ferenc ezt nékem elmondta - mondá Rózsa Sándor a vizsgálóbíró előtt nem álltam rá mindjárt. Azt mondtam, nem lehet ezt messziről elvégezni, majd elmegyek Kanizsára. Tehá t má r ekkor benne volt a cimbora á £>a p s csupá n a kedvező alkalomra várt, hogy valamely rablásban részt vehessen. Időközben pénze is fogyni kezdett, s a csendbiztosság iránt táplált reménye is alább szállott. így azután odafejlődött a dolog, hogy a bűntettbe való visszaesése már el sem maradhatott. November közepe felé a vasúti vonat kirablását határozták el. E célból nyolcán szövetkeztek, s egy éjjel Puszta-Péteri közelében vasfeszítő rúddal megkísérelték a vasúti sínek felszakítását. De minthogy ez nem sikerült, másnap egy három láb hosszú erős lánccal tértek vissza a hely színére. Vigh József kisteleki lakos éppen akkor ment haza a közeli őrházból, mikor a rablók kocsijaikról leszállottak. Ezt tehát, nehogy árulóvá legyen, megkötözték s a vasúti töltéstől mintegy 200 lépésnyi távolságban arccal a földre fektetvén, ruhájával letakarták. Ezután rácsavarták a láncot a sínre, s fegyvereiket előkészítve várták a vonat érkezését. A lánc azonban gyengének bizonyult. A vonat esti 10 óra tájban rémítő gyorsasággal robogott el a rablók előtt. A mozdonyvezető és az utasok erős lökést éreztek, de egyéb baj nem történt. A vonat kerekei kettévágták a sínre kötött láncot. A november 14-iki merénylet ekként dugába dőlvén, a banda egyelőre más rablás tervét főzte ki. Csonka Ferenc és Rózsa Sándor vezetése alatt Veicherz Hermann perjámosi kereskedő kirablására vállalkoztak. Ecélból egy éjjel meg is jelentek a községben, de észrevétetvén, ezúttal ismét sikertelenül kellett visszavonulniuk. November 20-án azonban újra szerencsét próbáltak. Az est beálltával hatan bekormozott ábrázattal Veicherz boltjába nyomultak, az ott foglalkozó kereskedőt és segédeit botokkal megtámadták, ezután, nehogy az udvarba menekült Veicherzné lármájára összecsődült nép útjokat állhassa, hirtelen magukhoz ragadtak mintegy 800 írtra értékesített posztóneműket, s ezekkel a község szélén hagyott kocsijaikhoz villámgyorsan eltávoztak. Ez volt az első zsákmány, melyhez a banda Rózsa Sándor részvételével jutott. Nekik azonban nem posztó, hanem pénz kellett. Újra felmerült tehát a vasút kirablásának eszméje. 119