Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

Ez volt Rózsa Sándor utolsó rendelkezése, midőn a tanyáról eltávoztak. Naplementekor már az alsóvárosi Pálfi-tanyán voltak, hol Simon Antal tanyásgazda látta el őket borral és paprikással.

így végződött be a véres nap. Három halott és kilenc sebesült vére áztatta szegedi és dorozsmai tanyák földjét. És ez a kilenc sebesült s a dorozsmai élet-halálharc szemtanúi csak akkor merték bevallani a bíróságnak, hogy mind e baj szerzője Rózsa Sándor volt, mikor a rablókirályt 1857-ben elfogták és börtönre vetették.

Amíg szabad volt, csak suttogva beszéltek az emberek egymással a véres nap rettegett hőséről, de panasszal senki sem lépett föl ellene. Ilyen nagy volt az ő „röttenetös" hatalma a puszták fölött.

XIII. Az áruló nyúl

Akit senki sem mert elárulni, a puszták rettegett királyát, elárulta egy gyáva nyúl. De mielőtt ez megtörtént volna, sok viszontagságon kelle átesnie.

Az 1853-ik év folyama alatt válságos fordulat állott be Rózsa Sándor helyzetében. A szegedi tanyákon meggyilkolták és kirabolták Csányi Takli József jómódú gazdát, s e rablógyilkosságot sokan a rablóvezérnek tulajdonították, minthogy ő jó viszonyban állott Csányi Bandival, kit az a gyanú terhelt, hogy maga tetette el láb alól az édesapját. Csak a szegedi várban sült ki, hogy a tettesek Moró, Gacsi és Osznovits voltak.

Ugyanabban az évben történt egy merénylet Farkas János városi szenátor ellen, mely szintén nagy üldözést vont maga után. Végre betetőzte a rémtettek sorozatát a Návay-féle rablás, melyben már tényleg részt vett Rózsa Sándor. A rémület és fölháborodás általános volt, s ezúttal még a szegedi hatóság működése is a rablóvezér ellen látszott irányulni. Ily körülmények között helyzete mindinkább tarthatatlanná vált.

Fölfedezésének legveszélyesebb pontja volt az a hely, ahol Bodó Kata tartózkodott. Tudták, hogy oda el-ellátogat s könnyen megeshetett, hogy valamely nem várt pillanatban meglepik. Az

103