Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
asszonynak tehát más helyet kelle keresni, mert az alsóvárosi tanyákon már nyugtalanságban volt. Dóró Mihály uramnak a felső részen alkalmas tanyája van, ott talán akad egy rejtett hely a feleségének. így gondolta el magában Rózsa Sándor s egy alkonyatkor elküldé Bodó Katát a mondott tanyára. A kuvaszok csaholva fogadták a magas szikár asszonyt, mikor egy tüskésvégű akácfavesz- szővel maga előtt hadonászva, az udvarba lépett. Rövid köszönés után megkérdezé a ház urát, ki épp a pitvarban állott, hogy otthon lesz-e másnap reggel, mert Rózsa Sándor meg akarja látogatni. Dóró még nem találkozott a rablóvezérrel, de azért nem ijedt meg izenetétől. Visszaizente neki, hogy várni fogja, mert senkivel sem szeret le nem számolt rovást tartani. A következő reggel hajnalhasadáskor egy lovas közeledett a Dóró-tanya felé, keresztülvágva a bucka csalitján s a szántóföldek árkain. A gazda már ott várta a kapu előtt.- Nagy jó reggelt kívánok, nemzetes uram! - szólott a lovas, hirtelen megállítva lovát, mely a két térd szorítására mintegy megmerevedve, okos szemével kémlelni látszott az előtte álló idegent.- Fogadj Isten! - viszonzá a gazda. - Kerüljön beljebb kigyel- med. Akad még a ház körül egy kis harapnivaló.- Kétszer se kínáljon, nemzetes uram! Mert már vagy huszonnégy órája nem volt dolga a fogaimnak. Most is Ásotthalomról jöttem egyhajtásra. Ezzel lepattant lováról, gyanútlanul engedve azt át egy kocsisnak, s a ház urával bement az első szobába, hol egy nagy diófaasztal mellett foglaltak helyet. Rózsa Sándor ezúttal ünneplő ruháját viselte. Fényes nyúlszőr-kalap, panyókára vetett bekecs, testhez álló zsinóros dolmány és bőrözött pantalló, mindkét oldalán végigfutó sárga gombokkal volt öltözéke, fegyver gyanánt pedig egy karabélyt tartott kezében. A fölhordott reggelit jóízűen elfogyasztván, így szólt a házigazdához:- Kérdezze már, nemzetes uram, mi járatban vagyok! 104
