Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)
II. ÉSZAK-BÁCSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN
zött kellett bekövetkeznie. Úgy vélem, az okok az 1593-ban kezdődött 15 éves háború pusztításaival 188 és végső soron a Pálffy-féle kitelepítési tervekkel függenek össze. A rácok helyzetét a háborús körülmények mellett tovább nehezíthette, hogy a szerb egyház által 1594-ben vezetett, és a temesvári pasa által hamarosan levert felkelés után a törökök az ipeki szerb patriarchátus illetékességébe tartozó magyarországi szerb egyházakat is egyre inkább üldözni kezdték. 189 Az észak-bácskai rác falvakat emellett a magyar végvári katonák folyamatos támadásai is érték: ez volt az az időszak, amikor Pálffy Miklós a kezdeti sikertelen tárgyalások után minden erőszakot bevetve („erre huszáraimmal és hajdúimmal néhányszor reájok rontottam s jól elláttam őket") próbálta rábírni a rácokat az áttelepülésre. Ekkor törtek be a magyarok Bajára is, ahol délszlávokat és több száz törököt mészároltak le, 1100 ökröt és tehenet és 400 lovat vittek magukkal a rablott ingóságokkal megrakott 35 szekéren kívül, és teljesen felégették a várost. 190 Mindezek után érthető lehet, ha az észak-bácskai rácok nem érezték biztonságban magukat, s átmenetileg valóban békésebb vidékeken kerestek ideiglenes megélhetést. Kérdés ma még az is, hogy csupán a szerződésekben vállalt adófizetési elkötelezettség késztette-e a császárt és Pálffy generálist arra, hogy telepítési szándékukról e rácok esetében lemondjanak, és eredeti lakóhelyükre való visszaköltözésüket támogassák. Akárhogy volt is, egyelőre semmilyen forrás nem jelzi, hogy az 1590-es évek közepe táján az észak-bácskai rácok hova és hányan vándoroltak ki (ha egyáltalán kivándoroltak), s hányan és mikor jöttek vissza (ha egyáltalán visszajöttek) régi falujukba. 191 A kérdésre a régészet adhatna választ, ha jobban ismernénk e rác népesség régészeti hagyatékát. Kutatásuk azonban egyelőre a kezdeteknél tart, s nagyobb sírszámú, de még mindig nem teljesen feltárt temetőjüket csak Bácsalmás-Oalmásról ismerjük. A halmas/halimasiak közel 480 feltárt sírjának egyikében I. Ahmed (1603-1611) korából származó akcsét találtunk. 192 A sírban eltemetett gyermek akkoriban születhetett, amikor a Pálffy-szerződéseket az észak-bácskai rácok aláírták. 193 Az e temetkezéshez viszonylag távol feltárt, 55-60 éves korában meghalt férfi sírjából III. Ferdinánd főherceg 1631-ben vert garasa került elő. 194 A feltételezett elvándorlás és a temetés között legalább 33 év telt el, tehát az illető 1598 táján 25 év körüli, bizonnyal már családos ember lehetett, ám ez az adat nem visz közelebb a kérdés tisztázásához. Egyrészt ugyanis jelentheti azt, hogy ez a férfi és nyilván családja is - éppen a Pálffy-féle szerződések értelmében - visszatért falujába, viszont igazolhatja azt is, hogy Halimas nem néptelenedett el teljesen a 15 éves háború során, azaz nem mindenki hagyta el a települést 1598 táján. 195 Ugyanakkor számolnunk kell egy harmadik lehetőséggel is. A 15 éves háború „szinte teljesen felmorzsolta a hódoltsági terület addig nagyjában-egészében fennmaradt középkori településhálózatát, s bőven 'gondoskodott' olyan üres területekről, amelyek vonzották a bevándorlókat, [...j a háborútól úgyszintén sokat szenvedett szerbek folyamatos utánpótlást kaptak Oszerbia és Bosznia irányából. " 196 Lehet, hogy a két bácsalmási pénzleletes sírban eltemetettek is ezekhez az új bevándorlókhoz tartoztak. A 15 éves háborúban a török hadvezetés több állandó krími-tatár táborhelyet hozott létre, 1597-1598-ban már Zombor közelében is. „A fosztogatás és rabszedés a tatárok átvonulási útvonalának környékét, tehát Baja környékét is, folytonospusztítással fenyegette. A lakosság e/menekülése és elszegényedése e vidékek külső arculatát ekkortól hosszú évtizedekre meghatározta. " VASS Előd 1989 182. 189 VASS Előd 1989 180. 190 VASS Előd 1989 180. 191 A Pálffy-szerződések és a 15 éves háború közti időszak rövid összegzése: WICKER Erika 2006c 192 Bácsalmás 184. sír: Inf. II. A gyermeket akcsékból kivágott kis ezüstkorongokkal díszített nyakú ruhában temették el. A sírban egy 12. századi magyar dénár CNH 1.151. (Huszár 161. típus) rézhamisítványa is volt. A pénzek meghatározását V. Székely Györgynek köszönöm. 193 A feltételezést természetesen szinte lehetetlen indokolni, hiszen biztosra csak az vehető, hogy a gyermeket nem temethették el 1603 előtt. Sírjának temetőn belüli helyzete azonban a temetkezések folyamatosságra utalhat, mivel beleillik az adott sírsorba, bár annak délkeleti szélső sírját alkotja. 194 Az életkor meghatározását Marcsik Antóniának, a pénzét V. Székely Györgynek köszönöm. 19:1 A bácsalmási temetőt részben még a 18. század végén is használták, miután már új bevándorlók új helyen megalapították a mai Bácsalmást. WICKER Erika 1999 29.; U.ő 2002b 234-236.; Mivel pedig a lelet nélküli sírok száma a temető egész területén igen nagy, és jelenleg lehetetlen ezek kronológiai meghatározása, nem tudjuk, ezek közül mely sírok tartoznak a 16-17. századi és melyek a későbbi temetkezésekhez. Ehhez legfeljebb a temetési rítus adhatna támpontot, ám a temető keleti felében (1993., 1995-96. és részben a 2001. évi feltárások) egyáltalán nem került sor a sírformák metszetbontásos vizsgálatára, azaz a padkásán és padmalyosan kiképzett sírok ill. az ácsolt koporsóládás temetkezések megfigyelésére (a koporsószeges sírok száma természetesen ismert). 196 SZAKÁLY Ferenc 1991 22.
