Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)
II. ÉSZAK-BÁCSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN
(Sombor, SCG) Bükkszállás/Bukovac nevű határában is kimutatták hasonló etnikum jelenlétét, településeik írásos adatokkal való azonosítása azonban jelenleg még nem lehetséges. A közölt defteradatok szerint a hódoltság alatt hosszabb-rövidebb ideig délszlávok éltek a következő településeken 174 (a középkori névalak vagy névalakok és a gondolatjel után a hódoltság kori elnevezést jelezem): ÉszakBácskában: Baracska-Il/Él Baracska; Ludas; Tárnok/Tárnokmonostor-Tarnak=Csatal Kilisze és Tompa. A kalocsai náhije területén: Hajós(Hetős)szentgyörgy/Szentgyörgy/Orbágyszentgyörgy Hajós Szengyörgy; Ild/HId/Hild— Ilde; Jobbágyi/ Jobbágyszentmiklós-Jobagy; Nádudvar-Nádudvar; Orbágy és Ságod-Ságot=Ződegyház. Közel negyven települést pedig az a két szerződés sorol fel, melyet magukat rácoknak valló falvak tiszttartói és papjai ill. megbízott lakosai kötöttek Pálffy Miklós generálissal 1598. áprilisában (1-2. dokumentum). E szerződések szerint biztosan balkáni eredetű lakosság költözött az alábbi középkori magyar falvakba (elsőként a település középkori, majd a török defterekben előforduló nevét, végül a Pálffy-szerződésekben szereplő alakot közlöm): 1. szerződés: Arany-Gomi Aranyas-Aranyas; Borsód-Borsot-Borsod; ?-?—Nagy Georicz; Patala-Kis Pataló-Kis Patalom; Katymár-Katymár-Kachmar; ?-Nagy Telekvan-Vamtelek; Monostor-Monostor-Monostor; Madaras-Madaras-Madaras; Újváros-Új város=Izovnadicsa-Új város; Patala-Nagy Patalova-Nagy Patalom; Györgye-Györgyin-Györgyn; Lengyel-Lengyan-Legyen; Gara-Gara-Gara; Bácskuta-Baskut-Baskutth; Sár-Gorna Sarija-Sár és Körtvélyes-KörtvilösKörtvelyes (7. táblázat, 1. dokumentum) 2. szerződés: Csőszapa-Csőszapa=Jankószállás-Jankó; Ivánka-Ivánka-Iwanka; Máda-MádaMada; Szent Pál-Szenpál-Szent Pal; Rém-Rim-Rema; Borot Borot-Borott; TemérdekegyházTemerdekház-Temerdekhat; Szentiván-Szentiván-Szent Iwuan; Baja/Kunbaja-Kunbaja-Kwm Baja; Szente-Szente=Hergyavica-Szentte; Tótháza-Tótház-Tootthat; ?-?-Kotochat; Arokháza ArikházArokhat; Büked-Bikity-Biked; Halmos-Halmas-Halimas; Zside-Zside-Side; Mátyusháza-MátiházMattihat; Sebestyénháza-Sebesegyház-Sebesegihat; Kelebia/Kelebe-Kelebe-Keleb; TavankútTavankút-Tovankutt; ?-?-Bajank; Mélykút-Mélkut-Melkutt és Eszter-Esztör-Istor (7. táblázat, 2. dokumentum). Alig 40 évvel, nem egészen másfél generációval e szerződések kelte előtt jöttek Észak-Bácska elnéptelenedett falvaiba a balkáni betelepülők. Származási helyüket, népi hovatartozásukat pontosan ma sem ismerjük. Utódaik azonban - akiket még mindig kenézek vezettek, hitéletüket kalugyerek irányították, és neveik is hasonlóan délszláv-román hangzásúak, - a 16. század legvégén egységesen rácnak nevezik magukat. II.2.1. A TELEPÜLÉSEK NAGYSÁGA Az 1560 táján újratelepült falvak különböző nagyságúak voltak (6-7. táblázat). 1578-ra kisebb, 10-15 adófizető hánéból álló falvak Észak-Bácska északi és keleti részén jöttek létre (Szente=Hergyavica, Szenpal, Rema, Mátiház, Sebesegyház, Keleb, Tavankut, Bajánk-Bajmok?, Mélkutt); az egyetlen 16 és 20 háne közötti (Legyen) a terület közepe táján volt. Jellemzőek a 21-25 háne közötti települések (Kachmar, Vámtelek, Monostor, Újváros=Izovnadicse, Nagypatalom, Györgyn és Gara dél-délkeleten, Borot, Temérdekház, Arikház, Halmas, Side és Esztör észak-északkeleten). Ettől nagyobb falu csak néhány volt: a 26-30 hánés Górni Aranyas és Baskut ill. Kunbaja; 35 hánés egyedül Tótház, ennél is nagyobb Sár a maga 39 adófizető háztartásával. Komoly nagyságú település lett a korábban is mezőváros Madarasból, s hasonló lélekszámúak voltak észak-északkeleten Jankó, Ivánka, Máda, Szentiván, Kotokhát és Bikity, ahol 1578-ban 40-45 hánét írtak össze. Észak-Bácskában szinte igazi „nagyvárosnak" számított ekkor az 57 hánés Borsot, mely a következő években is a vidék legnagyobb települése maradt. A balkáni lakosság folyamatos be- és kivándorlása eltérően érintette Észak-Bácska déldélkeleti (nagyobbrészt a zombori és a szabadkai náhije) és észak-északnyugati (nagyobbrészt a bajai náhije) felét (6-7. táblázat). 17 " Legalábbis az előbbi terület falvaiban a beköltözést követő három évtiA középkori és a török defterekben szereplő neveket ENGEL Pál 2002 nyomán, a szerződésekben szereplőket az oklevelek olvasata és - ahol bizonytalan, - a megjelent publikációk alapján közlöm. 175 A felosztás nem a náhijék, hanem a Pálffy-féle két szerződésben szereplő falvak szerint történt.
