Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

I. A HÓDOLTSÁG KORI RÁC-VLAH NÉPESSÉG TEMETŐINEK KUTATÁSA

nyes. " A felismerést azonban nem követte a tett: mert bár Korek mindkét Zombor környéki temető közlését előkészítette, maga a publikáció - az elemzést illetően lényegében változatlan formában, csak kerek 50 év múlva jelent meg. A hódoltság kori balkáni népesség immár korszerű régészetének megindítása kétséget kizáróan Gaál Attila nevéhez fűződik. A Tolna megyei török palánkvárak kutatása szinte törvényszerűen vezette el a dombóvári vlahok temetőjének feltárásához, a népesség írott források bevonásával történt meghatározásához. Mint ahogy törvényszerű volt az is, hogy e balkániak hagyatéka hamarosan más területeken is felbukkanjon. E terület pedig nem véletlenül volt a mai Bács-Kiskun megye déli része, melyet - ahogy az történeti dokumentumokból már régóta ismert volt, - lényegében hézagmentesen szállták meg a betelepülők. Ma már tudjuk, hogy korábban is folyamatosan kerültek elő hozzájuk köthető régészeti jelenségek, ezek meghatározása azonban csak a közelmúltban, éppen az eddigi legnagyobb lelőhelyük, a bácsalmási temető alapján történhetett meg. Törvényszerű az is, hogy a hódoltság kori balkániakhoz köthető lelőhelyek száma a közeljövőben nőni fog. Ennek szubjektív eleme a régészek körében az utóbbi időben a kora újkor iránt - főként a palánkokat és a kerámiát illetően - fokozottan megnyilvánuló érdeklődés,

89 objektív elemét pedig elsősorban a másfél évtized óta immár országszerte általánossá váló, a nagyberuházásokat megelőző leletmentések jelenthetik, ahogy ezt Fonyód példája mutatja. Mindez azzal is járni fog, hogy a múzeumok régebbi anyagában egyre inkább elkülönül az a régészeti hagyaték, melyet gyakran a késő középkori - kora újkori magyarsághoz kötöttek, pedig már az első temetőket feltáró régészek is tudták: eredetét a Balkán-félszigeten kell keresni. Az etnikum pontosabb meghatározásában viszont ahogy arra fentebb utaltam, - nem egységes az eddigi kutatás. A Monostorszegen előkerült, a környéken addig analógia nélküli, dísztűs-gyöngyös-kaoris„kösöntyűs" leletegyüttest Gubitza Kálmán jó érzékkel kötötte balkáni eredetű bevándorlókhoz. Úgy vélte azonban, hogy ez a mohácsi csata után „Boszniából beözönlő szláv nép" a 19-20. század fordulóján a környéken élő sokacok közvetlen elődeinek tekinthető.

90 Mivel szerinte a „kápolna" területén feltárt sírok sokac temetkezések voltak,

91 melyek nem a régészet, hanem inkább a néprajz témakörébe tartoznak, részletes közlésüket, elemzésüket nem végezte el.

92 Korek József kétségtelenül Gubitza nyomán jutott arra, hogy a bükkszállási hasonló temetőt ugyancsak katolikus délszlávokhoz - bár ahogy fentebb már jeleztem, némiképp zavarosan hol bunyevácokhoz, hol sokacokhoz - kösse.

93 Gaál Attilának köszönhetően végre az etnikum meghatározásában alapvető szerepet kaphattak az írott dokumentumok is. A békatói török adóösszeírások azonban nem boszniai, hercegovinai vagy dalmát, hanem többnyire vlah jellegű neveket tartalmaznak,

94 és - ahogy erre a következőkben részletesen kitérek, - kevert délszláv-román jellegűek az elnéptelenedett észak-bácskai magyar falvakba települő balkániak nevei is. A dombóvári vlahok az antropológiai vizsgálatok szerint „ hosszú lábú, nyúlánk, magas emberek voltak, akiknek koponyája igen rövid, széles és magas, arcuk és orruk középszéles, szemüregük viszonylag alacsony volt. "

95 Számos fejlődési rendellenességük - melyek általában is jellemzik e né88 KOREK József 1994 181. 89 Ennek beszédes példája a Magyar Nemzeti Múzeumban 2000. május 24-26. között megtartott konferencia, és az előadások Gerelyes Ibolya és Kovács Gyöngyi által szerkesztett megjelenése 2002-ben A hódoltság régészeti kutatása címen (Opuscula Hungarica III). 90 „Első tanyájukat a pálos-monostor helyén ütötték fel, a mennyiben a mocsaras vidék kiválóan alkalmasnak kínálkozott a jószágtartásra. E monostorról nevezték el telepüket is." GUBITZA Kálmán 1902 3.; Később a Sziga-szigetről „áthurczolkodtak"'jelenlegi lakóhelyükre, azaz Monostorszegre. U.ott 4. 91 „az újabbkori (mohácsi vész utáni) leleteink általában sokacz eredetűek. " GUBITZA Kálmán 1901 20.; A „kápolnáról" írva megjegyezte, hogy „öt sokácz-sírt találtunk benne. " GUBITZA Kálmán 1902 5.; Összegzésként megelégedett annyival, hogy „a többi lelet többnyire sokacz eredetű. " U.ott 7. 92 „Ezek, habár csak néhány századra vezetnek is vissza bennünket: a sokacz népviselet tanulmányozása szempontjából kétségkívül érdekesnek mondhatók. Ezeket legközelebb egy eihnographiai czikkben külön is ismertetni fogom. " GUBITZA Kálmán 1911 20.; Ennek a cikknek nem akadtam sehol nyomára. 93 KOREK József 1994 197., 198. 94 GAÁL Attila 1982 178. 95 ÉRY Kinga 1982 248.