Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Bathó Edit: Szent Vendel szobra Jászberény határában
Bathó Edit 35 Szent Vendel szobra Jászberény határában A Hatvan felől, a 32-es műúton Jászberénybe érkező vendéget a város határában, a Gyöngyösi úti híd (egykor az akasztófa hídja) előtt jobbra, egy subás pásztor szobor köszönti. A romantikus talapzaton álló, színesre festett szobor Szent Vendelt, az állattartó gazdák, pásztorok közismert védőszentjét ábrázolja jellegzetes jászsági pásztoröltözetben: vászoningben, gatyában, subában és széles karimájú kalapban, vállára akasztott tarisznyával, kulaccsal, kezében pásztorbottal. A lábánál két oldalt fekvő birkák (egy anyajuh és egy kos). Szent Vendel több mint 140 éve őrzi rendíthetetlenül a várost, s nyugodt, méltóságteljes alakja tiszteletet parancsol az ide érkezőknek. A jász települések határában még 13 ehhez hasonló, szemet gyönyörködtető szobor áll, hiteles emlékei egy letűnt paraszti kultúrának. Az állattartás rendkívül fontos szerepet játszott a jászok életében. A Jászság földrajzi adottságai (lápos, mocsaras területek, kanyargó folyók, dús füvű árterek, óriási rétek) kiválóan kedveztek a külterjes, legeltető állattartásnak.1 Évszázadokon keresztül a jószágállomány nagysága volt a vagyon, a gazdaság fokmérője, 1 1 BATHÓ Edit, 2004.415.
