Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Bathó Edit: Szent Vendel szobra Jászberény határában
36 A jászberényi Szent Ven- del-szobor a felújítás után de ugyanakkor a megélhetés forrását is jelentette. A jászsági gazdák és pásztorok Szent Vendelt tisztelték állataik patrónusaként, s hozzá imádkoztak, hogy a dögvész s mindenféle egyéb betegség elkerülje jószágaikat. A legenda szerint Szent Vendel skót vagy ír királyfi volt, s a 7. században élt. Kegyetlen apja üldözte el otthonról, mert nem tartotta királyfihoz illő foglalatosságnak, hogy lovagi torna és vadászat helyett imádsággal töltötte az idejét, s megvetvén a világ hívságos pompáját, egyszerű és szegényes ruhában járt.2 Vendel Rómába zarándokolt és egy darabig remeteként élt, majd később a Rajna-vidéken elszegődött egy urasághoz pásztornak. 616-ban halt meg, ereklyéi St. Wendel nevű kisvárosban találhatók, és 1435-ből származó kőszarkofágját Saarbrücken plébániatemplomának főoltára mögött őrzik.3 A legendák szerint Vendel kiválóan értett a jószágokhoz és a különféle betegségek gyógyításához, feltehetően ez adott alapot arra, hogy a pásztorok védőszentjükké választották.4 Szent Vendel kultusza a 18. században - a török hódoltság alatt és a Rákóczi-szabad- ságharc idején beköltöző - Rajna-vidéki, délnémet telepesek révén terjedt el Magyarországon, elsőként a Dunántúlon. Vendel tisztelete hamarosan Közép- és Kelet-Magyarországra is eljutott, de kultusza az Alföldön csak a 19. században élte virágkorát.5 Szent Vendel tiszteletének terjesztésében különösen nagy szerepe volt Padányi Bíró Márton veszprémi püspöknek, aki a frank eredetű monda német verzióját átírta magyar nyelvre. Könyve 1763-ban jelent meg Kassán.6 2 PETRÓ Sándor, 1943. 841. 3 SURÁNYI Dezső, 1981. 4 Magyar Néprajzi Lexikon, 1981. IV. 671. 5 BATHÓ Edit, 2007. 391. 6 SURÁNYI Dezső, 1981.
