Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
152 beszéde a főszékesegyházi prédikációjában. Bírálta a főpapokat, akik az alsópapság tagjait arra kényszerítették, hogy békét és türelmet hirdessenek akkor is, ha látták az elnyomottak szolgaságba vetését, kifosztását. A Habsburg- ház gonoszságáról és szószegéséről igyekezett meggyőzni hallgatóságát, s rávilágított arra, hogy a nemzetiségeket Bécs uszította a magyar forradalom ellen. Rövid idézet hosszú prédikációjából: „...tudják meg mindazok, kik az evangéliumból mind eddig meg nem akarták érteni, hogy mindnyájan egyenlő szabadságra vagyunk teremtve, nem csak a menyben, hanem a földön is. [...] Ó nép ... ragadj kardot. Haza és Vallás kétszeresen szent nevében hívlak fel erre benneteket. Ha felhívásomat lelkes elszántsággal követitek, győzhetetlenek lesztek. Én a mindenható Isten nevében, kinek méltatlan szolgája vagyok megáldok minden kardot, meg minden kart, melly ezen szent hazában magasra emelkedik. Isten, igazságos Isten büntesd meg a Haza árulókat, ontsad ki fekete vérüket, s küld el átkodat azon földre, mellyet illy gyalázatos vér megfertőz- tet, fű azon helyen ne teremjen, soha esső és harmat ne szálljon rá örökké. Ellenben áld meg a szabadság szent honában küszködő hazafiakat, - és ha drága véröknek omolni kell omoljon az a megáldott földre, hol örökös nefelejts, a haza fogyhatatlan hálájának nefelejts virága virul. Fel tehát, fel népek ezen szent harczra, hí benneteket a haza, hí az igazságos Isten, hí maga az üdvözítő. [...] Bízzatok az Istenben. Bízzatok ügyetek szentségében. Bízzatok a kormányunk élén álló Dicső férfiúban, ki már eddigis olly szép győzelemre vitte a szabadság ügyét, - ha Isten Kossuthot élteti, és éltesse is, akkor diadalunk, csak nem annyi, mint bizonyos. Imádkozzatok tehát ő érte, ne a zsarnok királyért. Amen".32 A szabadságharc bukása után Sörös Imrét föladta érseke. Tíz évi 32 Sörös Imre prédikációjának kézirata a Kalocsai Érseki Levéltár perszonáliái között megmaradt, melynek szövegrészleteit Bárth János publikálta - BÁRTH János 1975.239-241.
