Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
153 várbörtönre ítélték, melynek nagyobb részét letöltötte. 1856. július 12-én kegyelemben részesült és kiszabadult. A tudós érseki könyvtáros megaláztatásban, jankováci káplánként, majd pataji plébánoshelyettesként szolgálta életének utolsó három évtizedét. Elégtételt halála után kapott, amikor sok száz, negyvennyolcas érzelmű pataji kísérte a temetőbe.33 A forradalom alatti uralomváltásokkal mindig változott a bíró személye is. A forradalom kitörésekor Szauter Gáspár volt a bíró, aki novemberig maradt hivatalában, s föltétien híve folt a forradalomnak és a szabadságharcnak. A magyar érzelmű Csóti Imre váltotta a bírói székben, akit a német megszállások idején a császárbarát Schneider Józseffel váltottak föl. Végleges bírói megbizatását azonban csak az 1849. július 25-i megszállás után tarthatta meg. A bevonulásról ugyancsak Hang Ferenc emlékezett meg: „...midőn Haynau julius 24-én Pestről Szeged felé indult, akkor vonult keresztül a városon néhány ezernyi lovas és gyalog sereg. Hogy ez alkalommal a város részéről fehér zászlóval fogad- tatott-e, már nem emlékszem, annál kevésbé: mert a bevonulás reggelén az érsekkert melletti - akkori - kertünkben épen egy ezüst evőeszközökkel telt ládát ástunk volt el az udvaron levő vályú alá, midőn a pataji utón bevonuló seregből egy mintegy tiz emberből álló gyalog csapat elvált és épen, midőn a láda elásással készen voltunk, jelent meg udvarunkban, honnét őket az érsekkerten át a városba bekalauzolni nekem - akkor tizenkét éves fiúnak - jutott vala a kénytelen szerencse. - Ekint, ha nemis muszka - de német vezető voltam, habár akaratom ellen. No de mint tizenkét éves fiúnak talán csak megbocsátják e hazafiatlanságot? ... Ki tudja? Az átvonuló sereg, - lehetett vagy három ezer főnyi, - a város végén, az akkor még fennálló 33 Sörös Imréről (1817-1887) bővebben lásd - BÁRTH János 1975. 238-239.
