Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Farkas Lajos: Laczkó János és a Délvidék

89

Múzeum szép igazgatóasszonya, Nina Krstic vacsorát rendezett a magyar vendégek tiszteletére, melyen jelen volt az akkori szerb kulturális miniszterhelyettes is, akinek - mint az később kiderült - Magyarországon él az édestestvére.

A baráti légkörben elfogyasztott vacsora után visszamentünk szálláshelyünkre. Mivel bőséges volt az étel, és még éjfél után is rekkenő volt a hőség, kiültünk Jánossal a hotel erkélyére még egy pohár sört meginni. Alattunk a városka fiatalsága szórakozott. Mintha egész Jagodina csak ifjakból állna, zene, ének és kacagás hallatszott, pezsgett a város még jóval éjfél után is.

Bennem már Oplenac óta motoszkált a kérdés, amit - miután már csak ketten maradtunk - fel is tettem Jánosnak: - Mondd, nekünk, magya- Az oplenaci Székesegyház, roknak mi abban a „üzlet", hogy te ingyen javí- a szerb királyok temetted a szerb ereklyéket! kezési helye

János erre ezt a választ adta: - Tudod, ha ezek után talán egy kicsit másképpen tekintenek majd a szerbek a délvidéki magyarokra, ha talán csak eggyel is csökkenne a magyarverések száma a Vajdaságban, már akkor is megérte.

Érdekes, hogy pont én, aki délvidéki származású vagyok, tettem fel ilyen „hülye" kérdést, és egy anyaországi magyar válaszolt úgy, ahogy azt János akkor tette.

Már akkor igazat adtam neki, és az idő múlásával, ahogyan a délvidéki magyarság helyzete nemhogy jobbra fordulna, ha-