Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Bárth János: Erdélyi utakon

81

ken benne élhettem a tanulmányozott társadalomban. Hasonló megnyugvást jelentettek számomra a több napon át folyamatosan végzett levéltári kutatások Gyulafehérváron, Kolozsváron, Udvarhelyen, Szeredában. Máskor a fő célt, a kutatást párosítani kellett valamiféle közszerepléssel: kiállításnyitással, konferenciával, könyvbemutatóval, előadással, egyetemi oktatással. Ismét máskor látszólag a „reprezentáció" került előtérbe, például részt vettem múzeumi „napokon", kiállítást rendeztem és nyitottam, politikus látogatásához asszisztáltam, szentbúcsú zarándokai közé álltam, falusi templombúcsú díszebédjén kanalaztam a levest, felújított templom újraszentelésén ünnepeltem. Ezeket a „reprezentáló" alkalmakat is mindig igyekeztem a kutatás szolgálatába állítani. Ilyenkor is néprajzi megfigyeléseket végeztem, írott források után nyomoztam, adatközlőket kerestem, a vizsgált területre vezető kapcsolatokat építettem, a következő idők kutatásait szerveztem. Akadtak olyan utak is, amelyeken Bács-Kiskun megyei múzeumi munkatársaimmal igyekeztem megismertetni Erdély múzeumait, műemlékeit, kutatóit, a saját kutatásaim erdélyi színtereit. Ezeket a „kirándulásokat" is mindig fölhasználtam a további kutatások előmozdítására.

A kifejezetten tudományos kutatás céljából szervezett utakra lehetőleg soha nem vittem magammal „Erdély-néző vendégeket", kirándulókat. Ha kutatócsoporttal mentem, mint például Varságra, Lapádra, a csoport tagjai velem tartottak. A terepen mindenki végezte a maga dolgát, és senki nem törte a fejét idegenforgalmi látványosságok fölkeresésén. Ha „egyedül" mentem kutatni, például, amikor az Uz-völgyben vizsgálódtam, általában egy kísérőt vittem magammal, aki segített autót vezetni és a legkülönfélébb technikai eszközöket ke-