Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Bárth János: Erdélyi utakon
82 zelni. Csíkszentgyörgyi terepmunkáim idején a korábbi hegyi levegőre vágyó „magányos" kísérőket egyetemi hallgató tanítványaim váltották föl, akik az alcsíki székely társadalomban megmártózva, remélhetőleg életre szóló élményekre tettek szert. A tudományos kutatóutakkal ellentétben, a „vegyes rendeltetésű" utak alkalmával a legkülönbözőbb rendű és rangú vendégek, útitársak kerülhettek be az Erdély felé induló autóba. Utazott velem többek között a Kossuth Rádió legendás hírű riportere, megyei alelnök, borkereskedő, természetgyógyász, kanonok, a legújabb technikák forgalmazására szakosodott vállalkozó. Hajói számolom, 1990 és 2005 között nyolc alkalommal utaztam Erdélybe Laczkó János társaságában. Különösen emlékezetes az 1999. június 7-e és 10-e közötti utazásunk. Skoda gyártmányú királykék autómmal ketten keltünk át a Királyhágón. Kolozsvárra igyekeztünk, hogy a Babe$-Bolyai Tudományegyetemen levizsgáztassam azokat a néprajz szakos hallgatókat, akik előzőleg egy héten át hallgatták tömbösített előadásaimat, illetve bizonyos kutatásokat elvégezzek az unitárius egyház levéltárában. A Református Teológia vendégszobájában szálltunk meg. Amerre jártunk az épületben, a teológus hallgatók rutinosan valami köszönésfélét daráltak el mellettünk a fogaik között. Jó katolikusok módjára egy szót sem értettünk ebből az üdvözlésből. Azt megállapítottuk, hogy a mondott szöveg nem azonos a magyarországi reformátusok Áldás, békességével. Ezért hegyeztük a fülünket. Két nap múlva hirtelen rájöttünk, hogy a jámbor diákok egyre csak azt mondogatták: Békesség Istentől! Attól kezdve nemcsak bólogattunk, hanem válaszoltunk is a fiatalok jókívánságára. Mialatt én vizsgáztattam és unitárius házassági pereket búvároltam, Laczkó János
