Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Novák László Ferenc: Gazdálkodás a tanyákon a XIX–XX. században

alkalmazták az árasztásos öntözési rendszert, növelve a termelés hatékonyságát és biztonságát. Az 1920-as években Nagykőrösön az uborka vált a város szimbólumává, s elöljárt a saláta termesztésében is. Kecskeméten az illatos barack, a szőlő a fontos kerti termesztvény, míg a Szeged környéki homokhátságokon a paprika termesztése honosodott meg, s vált híres termékké, hungarikummá.

A XIX. század második felében térhódító istállózó állattartás a lótenyésztésre hatott serkentőleg. A jó fajtájú lovak nem csak az igavonásban, de a mezőgazdasági munkákban is fontos szerepet játszottak. Az ökör igázása a XIX. század fordulóján már visszaesőben volt. A szürke marha rovására az intenzív, jól tejelő fajták (svájcer, pirostarka) terjedtek el. A juh- tartás jelentős mértékben esett vissza, viszont a tanyasi körülmények nagyon kedveztek a baromfitartásnak.

A XIX. század közepén megváltozott viszonyokat Cegléd jól példázza. Galgóczy Károly írja 1877-ben: „...a legelő felosztásának következő hatása észlelhető ... a marhaállomány a felosztás óta, átlagosan véve, csökkent. Igen nagy csökkenés a birkaállományban, mert míg a legelő kiosztás előtt 30-40,000 db birka tenyészett a határon, ma csak néhány gazda tart birkát, s az összes szám alig 4-5000. - A szarvas- marha létszámban szintén jelentékeny: de már sokkal kisebb mértékű csökkenése van, minde- nik csökkenés a tavaszi és nyári legelő hiányából ered. Tekintve pedig, hogy a felosztás által a természeti kaszálók nem szaporodtak azon arányban, a mely a szántóföldek szaporodásának megfelelne, és továbbá, hogy különösen a szarvasmarhánál a legelőhiány, a feltört régi legelő egy részének takarmánytermesztésre fordításával is volna pótolható, ennél a csökkenés oka abban is mutatkozik, hogy a takarmányter-